12.fejezet

Mikor Su feltette ezt a kérdést elállt a szavam. Nem hittem volna hogy annyira ciki az, hogy nem...Hogy nem tudok neki semmit. Komolyan. Még semmi nem volt csókon kívül. Semmi.

-Hát...
-Gondolom nagyon vad. És erőszakos.
-Ami azt illeti...-Su nem hagyott szóhoz jutni.
-Vagy lassan csinálja, és romantikusan? És ahogy mondani szokták ,,A szexben az ölelés a legjobb". Igaz?
-Su még nem feküdtem le vele. Semmi szex nem volt csókon kívül. Semmi!!!-nagyon rosszul esik ezt kimondani. Eddig nem vettem észre. Vagyis nem foglalkoztam vele.
-Egy hónap után semmi? Semmi bugyiba nyúlás. Vagy simogatás?-én csak ráztam ide-oda a fejem.-Komolyan. Semmi?
-Nem semmi. És légyszives hanyagoljuk a témát.

Ezek után mind a ketten feltettük a fejhallgatónkat és futni kezdtünk. Su másfél óra után abbahagyta a futást.

-Nem pihenünk egy kicsit?
-Ülj le nyugodtan majd csatlakozom hozzád.-még egy órán keresztül futottam. Aztán oda mentem Su-hoz.
-Kifutottad magad?-mosolyog.
-Igen. Mondhatni.-halványan elmosolyodok.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak elfáradtam.-próbálta jó atcot vágni az egészhez.
-Ami azt illeti én is. És...Amúgy szereted Zayn-t?-ez milyen kérdés..
-Persze hogy szeretem. Tudod sokkal másabb érzés vele lenni. Olyan...Kicsit jobb. Ő megért. Persze te is de...Neki mindent elmondhatok. MINDENT! Nem tudom neki elmondani mennyire hálás vagyok, hogy ő itt van nekem. Ha néhány helyzetben nincs ott..Akkor én nem ilyen lennék..Mikor először átjött megmentett attól, hogy ne erőszakoljanak meg. És én azóta..Imádom.-eszembe jutott a bipoláris dolog. Ami történt. Legszívesebben elmondanám Su-nak de nem hiszem, hogy fogja tudni mi az..És nincs kedvem elmagyarázni most.
-Értem.
-És te hogy állsz a pasikkal?-elmosolyogtam és meglöktem a vállát.
-Sehogy...Mindenki arra megy, hogy feküdjek le vele. Tipikus...-forgatja a szemeit.
-Az elején Zayn is arra ment.-elmosolyodtam.
-Akkor ha nincs ez a megerőszakolós dolog ti nem itt tartanátok.-igaza van. Az a három srác szívességet tett nekem. Ez elég érdekes.
-Su nekem most mennem kell. Tényleg ne haragudj. Ígérem máskor folytatjuk. - Felkaptam az edzőtáskám és futásnál indultam, egyenesen Zaynék-hez. Olyan gyorsan szedtem a lábam hogy csak tudtam.

Mikor odaértem sem kopogni, sem csengetni nem csengettem.

-Zayn!-kiabáltam.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Amint meghallottam Carla hangját lerohantam hozzá, amilyen gyorsan csak tudtam.

-Mi a baj? Nem bántottak? Jól vagy?-kérdezgettem rémülten. Erre Carla elmosolyodott.
-Nem nincs semmi baj. Emlékszel arra, mikor először jöttél el hozzánk?-persze hogy emlékszem...
-Igen. Az a három faszkalap. De miért kérdezed?
-Mert ha ők nem lennének akkor mi se lennénk.
-Mi?-ebből semmit nem értek.
-Akkor nem tartanánk itt. Nem lennénk együtt.
-Miért ne lennénk együtt?-hátraléptem két lépést. Ekkor vettem észre, hogy Carla még az edzős ruhájába van. Szeretem mikor ez van rajta, mert olyan szexi alakja van. Végig néztem rajta.
-Zayn ide figyelj már!-mordult rám. És tovább magyarázott. De most komolyan. Nagyon szexi.-Látom nem nagyon figyelsz.-forgatja a szemeit.
-De figyelek. Csak elvonod a figyelmem. Annyira jó rajtad ez a nadrág. Olyan feszes.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Zayn figyelme elég érdekes helyekre terelődtek. Mondjuk...Nem látott még ilyen ruhába. Úgy értem ennyire feszülő ruhába.

-Zayn...-zavarba jöttem. Olyan izgató mikor így rám néz.-Ezt ne itt.-mosolygok.-Hisz...-hirtelen megjelent Zayn tesója.-Itt van a hátad mögött Jaymi.-súgom a fülébe.
-Mit akarsz Jaymi?-most elég érdekesen nézett ki Zayn tesója. Olyan tiszta.
-Szia Jaymi!-köszönök.
-Szia...Te..Zayn barátnője vagy?-úgy látszik nem emlékszik rám. Elmosolyodtam. Nem haragudtam rá. Így nyugottan kezeltem ezt. Zaynt kikerültem és kezet nyújtottam.
-Szia Jaymi, Carla vagyok!-mosolyogtam.
-Akkor én most felmegyek...-elég kínos lett a helyzet. Jaymi elment.
-Te nem is haragszol rá?-kérdezi Zayn bosszúsan.
-Nem. Hisz csak nézz rá. Nem is emlékszik semmire.
-De akkor is.
-Zayn nem! Én nem haragszom. Ha én megbocsátok neki, akkor neked nem kell rá haragudnod! Ennyi volt. Megtörtént és kész! Nem szeretnék erről vitatkozni tovább!
-De nincs olyan hogy nem! Akkor is megbocsáthatatlan dolgot tett!-nagyon felidegesített Zayn.
-Zayn elég! Én most elmegyek. Majd találkozunk.
-Ennyi? Faképnél hagysz?-emelte fel mégjobban a hangján.
-Aminek nincs értelme azon nem fogok vitatkozni.-és bezártam az ajtót.

Nagyon bosszús voltam. Annyira feltudnak idegesíteni az ilyen hülye dolgokkal.

Elmentem a kedvenc helyemre futni. A házunktól nem messze van egy erdő. Oda szoktam menni kikapcsolódni.
Már sötétedik. Amúgy is indulni készültem, hisz ha jól érzem már körbe futottam egész erdőt. Úgy döntök a fő út mellett sétálok. Annyira szeretek sétálni. Már majdnem hazaértem mikor elkezdtem szédülni. Egész nap nem ettem semmit. Sőt az innivalóm már a fitness teremben elfogyott. Azóta inni sem ittam. Az autók sorba mentek el mellettem. Az egyik Carl volt az.

-Carla?-húzza le az ablakot.-Gyere szállj be!-mosolyog.
-Szia Carl!-öleltem meg. Nagyon hiányzott Carl.
-Szia Carla! Annyira hiányoztál!-magához szorított.
-Te meg hol voltál?-kérdezem.
-A barátnőmnél.-hol? A barátnőjénél?? Mióta van barátnője. Mennyi mindenről lemaradtam.
-És mióta van barátnőd?-tettem fel óvatosan a kérdést.
-Lassan két hete. Lucy-nak hívják.-hát pont nem kérdeztem hogyan hívják.
-És hol találkoztatok?
-Ezt nem mondod komolyan?
-De. Miért?
-Lucy az új osztálytársunk. Észre sem vetted?
-Nem...De gratulálok. Sokáig tartson!-Carl ezt nem mondta mikor én meg Zayn össze jöttünk..
-Köszi. És ti hogy vagytok? Zayn-nel...-ő is gúnyosan mondja ki a nevét.
-De most komolyan! Mi a franc bajotok van Zayn-nel? Su is olyan gúnyosan mondja a nevét, mint te! Mi a bajotok vele?-nagyon ideges lettem.
-Semmi..Csak ő sokkal másabb.
-Miért is? Azért mert neki is olyan szar élete van, volt mint nekem, csak nekem sikerült te miattad feldolgoznom? Vagy mi? Nem is tudod hogy egy hónap után mennyit változik az ember. Milyen sokat.
-De..Észrevettem..
-Tudom hogy ezalatt mit értesz, de...Nem is tudod elhinni mi történt velem...Olyan dolog amiről kiskorom óta nem tudtam.
-Mégis mi?-nem merem elmondani Carl-nak. Egyszerűen félek hogy elitél. Ő nem érti az ilyen.
-Semmi...-meggondoltam mit mondok.-Úgy látszik szerelmes lettem.-Carl látja hogy hazudok. Pont hazaértünk.-Szia Carl! Köszi hogy elhoztál! Megöleltem és kiszáltam az autóból.

Zayn az ajtóban ült.

-Te meg mit akarsz?-kérdeztem feszülten.

13.fejezet

-Én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni.. - Zayn zavarba érezte magát - Sajnálom. - folytatja - Nagyon  hülyén viselkedtem. Néha nem gondolkozok..Előbb jár a szám, mint az eszem...
-Semmi baj. Nem haragszom csak.. Ez az egész... Most ha megint össze fogunk veszni... Most is majdnem ez a bipoláris téma. Legalább van valami, amivel levezetem a feszültséget. Mostanába valahogy elég ideges szoktam lenni... Nem tudom miért, de úgy érzem szét tudnék robbanni. Ezt nem értem...
-Én is észrevettem ezt... Elég könnyen ideges tudsz lenni..Kis dolgokon is felkapod a vizet... Le kéne nyugodnod valahol. Nem lesz jó vége ha így folytatod.
-Én tudom de... Nem tudok mit tenni. - éreztem hogy kezdek fel spanolódni, és hogy kezdődik. Ökölbe szorítottam a kezem  és elfordultam Zayn elöl.
-Carla! - fordít maga felé - Én itt vagyok ne aggódj! - magához ölelt.
-Tudom! De lehet hogy később ez már nem lesz elég. Mi lesz ha tíz év múlva nem fogod tudni úgy kezelni a helyzetet, mint most? Mi lesz ha gyereket szeretnék? Akkor is így meg fogok őrülni? Vagy mi? - kiszakadt belőlem minden. Elkezdtem zokogni. - Vagy mi lesz, ha ilyen állapotba öngyilkos akarok lenni ha te nem vagy itt.... - Zayn szemeibe könnyeket csaltam.
-Nem! - sóhajtott egy nagyot és a könnyek a szeméből eltűntek. -Ez SOHA nem fog megtörténni... Örökké itt leszek veled! Itt leszek és megfoglak védeni. Ha törik, ha szakad.
-Zayn.. Ez nem mehet így tovább! Bem akarlak idegileg tönkre tenni! Nem akarok neked gondokat okozni! Nem szeretném hogy, ezért kényelmetlenül érezd magad! Most jobb ha elmész!
-De Carla!
-Nem Zayn! Menj el kérlek! - mutattam a kapu felé.
-Én nagyon szeretlek! - könnybe lábadtak a szemei és elment.

Ezek után felszaladtam a szobába. Az párnámba temetkeztem és úgy éreztem, hogy sírni szeretnék. De úgy tűnt, hogy ezt csak éreztem. Mert egy könnycsepp sem csordult ki. Semmi.. Ez most elég érdekes..
Eléggé unatkozom. El kéne menni valahova. Bulizni egyet. Olyan régen voltam már. A szomszéd csaj meg is hívott egy buliba. El is indulok. Gyorsan felkaptam egy másik cipőt és elmentem.

* A BULIBAN *

Nagyon sok pia van. Rengeteg inkább. De úgy tűnik elég gyorsan fogy. Akkor kezdjünk neki a piálásnak.

-Szia! - jött oda Carl.
-Szia!
-Gyere egy picit... - súgta a fülembe.
-Minek? - mosolyra húzódott a szám.
-Az meglepetés! - elindul én pedig utána megyek.

Carl egy vendég szobába ment. Amint beléptem az ajtón az bezárult mögöttem, és hallottam a zár kattanását.

-Carl..-és heves csókolózásba kezdtünk.
-Carla...-súgja a fülembe lihegve - Hiányoztál! - levette a felsőm és a nadrágom....

-Carl.. - suttogtam miközben lehúzta a nadrágom.

A nadrágom a földön hevert. Lassan felkúszott az arcomig, megcsókolt és lassan elkezdte csókolgatni a nyakam. A nyakamtól egészen a csípő csontomig. Carl ismeri a gyenge pontom. Lassan elkezdte lehúzni a bugyimat. Az elején csak fel - fel emelgette, aztán lehúzta lassan és izgatóan. Éreztem hogy elkezdenek működni a bennem gyúló vágyak. Carl először az újával, majd a nyelvével masszírozgatta csiklómat, körkörös, szívó mozdulatokkal. Eközben Carl behatolt az egyik, majd a másik újával is. Ezek után nem is kellett olyan sok és el kellett tolnom Carl - t magamtól.

-Nem szeretnék még elmenni.... - mondtam gyengéden.
- De én mást szeretnék! - mosolygott.

Megfogta a csípőmet ég a szájához húzott. Annyira eltelített a vágy, hogy kénytelen voltam Carl hajába belemarkolni és még jobban belenyomni a fejét. Erre csak egy kis morgás volt a reakció. Carl még jobban magához húzott

.

-Carl.. - kezdtem halkan - Carl..- mondtam hangosabban, majd egy hatalmas nyögés hagyta el a számat.

Carl elégedetten belemosolygott. Felém hajolt és lassan kigomboltam a nadrágját, és hátra feküdt. Most sokkal hatalmasabbnak tűnt szerszáma, mint amilyen szokott lenni. Ahogy megláttam dudorodó boxer - t, elmosolyodott. Kezembe fogtam és lassan elkezdtem mozgatni. Carl szemeit becsukta és élvezte a helyzetet. Először lassan majd fokozatosan gyorsítva csináltam. Carl szerszáma már a hasát verte, és az élvzeet határán abbahagytam.

-Én pedig most mást szeretnék!

Carl hirtelen mozdult egyet és már felettem is volt. Most nem lassan hanem gyorsan fogott neki a behatolásnak. Nyögtem egyet, de nagyon jól esett. Carl gyorsan mozgatta csípőjét. A kintről beszűrődő hangok ütemére csináltuk. Carl kicsit megpihent én pedig kihasználtam a helyzetet. Most ő volt alul. Lassan elkezdtem csípőm mozgatni körköröse. Majd csak előre hátra. Carl kicsit felemelt és turbó üzem módba váltott. A zene hangja helyett csak a testünk egymáshoz érését éreztem. Én nyakamat hátra hajtottam, mivel jeleztem nem sok van hátra, de ahogy észre vettem neki sem hiányzott sok.

Carl gyorsan pózt váltott. Én voltam alul. Lábaimat körülfontam rajtuk

.

-Caaarl! - és annyira jó érzés volt.
-Carlaa! - és éreztem ahogy belém élvez.

Carl lihegett és még döfött rajtam kettöt - hármat, amit apró, magas nyögések követtek. Ezután Carl lefeküdt mellém és még egyszer kezembe vettem szerszámát. Nem is kellett sok és megint a hasát verte. Neki kapaszkodtam és öt perc alatt felrepítettem újra a mennybe...

11.fejezet

-De akkor mi a baj?
-Semmi csak még nem volt olyan ember az életembe, aki így szeretett volna, mint te. Kivéve persze anyát. De te más vagy.-elkezdet potyogni Carla könnyei.
-Igen én férfi vagyok. És hidd el, hogy velem sem volt még olyan lány, aki ilyen hatással lett volna rám. Nagyon nagy változás vagy az életben. Érzem.
-De mi lesz ha rosszabbodik ez a bipoláris izé? Akkor te is elfogsz tőlem távolodni. Zayn te nem tudod milyen ez. Anyának nem mondtam, de vannak dolgok amire nem is emlékszem. Voltak hogy napok estek ki. És hiába erőlködtem nem emlékszem, emlékeztem semmire.
És ha nagyon rosszra fordulna a helyzet. Akkor mi lesz? Ha esetleg..Ha esetleg kárt teszek benned.
-Hidd el. Te nem fogsz kárt tenni semmiben. Én itt leszek és teszek arról, hogy semmi baj ne történjen. És próbálom majd elmulasztani ezt az egészet.

Carla egész este forgolódott. Gondolom rosszat álmodott. Vagy ilyesmi. Aztán pedig felkelt és elment hányni. Gondolom a sok nyugtató. Nagyon aggódom Carla állapota miatt.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Este rosszat álmodtam. Azután hánytam. Ez az este a legrosszabb. Eddig semmi ilyesmi nem történt. Igaz mostanában nagyon sok gyors kaját eszek. Elhanyagoltam magam. Teljesen. Úgy vettem észere elkezdtek nőni az úszógumik is. El kéne kezdenem edzeni. Újra. De egyenlőre koncentráljunk arra, hogy nagyon szarul vagyok.
Mi a franc van velem? Régen nem mondtam ilyeneket. Nem is érdekelt ha rosszul voltam. Csak elmentem futni, vagy edzeni. De lassan két hete nem csinálok semmit. Amióta Zayn és én összejöttünk. Viszont Zayn sokkal jobban néz ki. Elkezdett gyúrni, és a haja is más lett. Néha elcsodálkozom kockás hasán. Igaz mostanában elég feszültek vagyunk hisz..Még egyszer sem feküdtünk le egymással. És úgy érzem...Nem most térjünk vissza az edzéshez. Ma délelőtt elfogok menni egy fitness terembe. Úgy is egész éves bérletem van. Suzyt is elhívom. Vele is olyan régen beszéltem már...És Carl-ról sem tudok semmit.
Már sokkal jobban vagyok.

-Jobban vagy drágám?-kérdezi Zayn és a karjaiba dőlök.
-Mondhatni igen. Délelőtt elmegyek a barátnőmmel egy fitness terembe. Úgy is olyan régen beszéltem már vele.
-Az a Suzy barátnőd igaz?
-Igen.-Zayn megpuszilta a homlokomat.-Így sokkal jobban vagyok.-mosolyogtam.
-Gondoltam. És mikor akartok menni?
-Nem tudom. Először beszélni kéne vele. Fel is hívom.-így is tettem.

-Szia!-mondja Su.
-Szia! Régen beszéltünk. Figyelj! Nincs kedved eljönni velem edzeni egy kicsit? Legalább te is, meg én is kikapcsolódnánk. És ráadásul egy csajos délelőtt lenne. Mit szólsz hozzá?
-De akkor csak mi ketten mennénk?
-Igen.
-Akkor benne vagyok.-nem tudok miért, de nagy kő esett le a szívemről.
-Szuper! Akkor egy másfél óra múlva jó?
-Igen persze. Akkor előttetek találkozunk?
-Igen. Akkor majd találkozunk. Szia Su!
-Szia Carla!-és letette a telefont.

-Akkor már csak másfél óráig leszünk együtt?-búslakodik Zayn.
-Sajnos igen...-Zayn-nek haza kell mennie, mert már nagyon régen volt otthon. Na jó nem annyira régen, de öt napja biztos nem.
-De nem baj. Majd szombaton találkozunk úgyis.-tehát holnap...
-De én azt szeretném, hogy te itthon legyél mikor hazajövök. Nem akarom, hogy elmenj. Főképp nem szeretném hogy kihozzanak a sodrodból. Könnyen dühbe jössz ha nem vagyok melletted.-hozzábújtam.
-Megígérem neked hogy ha esetleg ideges leszek, akkor felhívlak. Rendben?-mosolyog.
-Igen...Persze de, akkor sem olyan mintha itt lennél. Vagy ha ott lennék.

Most úgy érzem gyorsan telik az idő. Ebben az esetben természetesen.

-Akkor mehetünk?-kérdezi Zayn.
-Persze. Minden holmidat összeszedted?
-Igen. De az egyik pólómat itt hagyom. Ha esetleg nagyon ideges lennék vissza jövök.

Lementünk a konyhába és, amint kipillantottam az ablakon megláttam Su-t.

-Anya elmentem edzeni!-kiabálom az ajtóból.
-Rendben.-hallom vissza.
-Szia Alice!-kiabál Zayn.
-Szia Zayn!-jön vissza a válasz.

Amint Su meglátta, hogy Zayn mellettem jön elkezdett fintorogni. Nem tudom mi baja lehet Zayn-nel.

-Szia Su!-ölelem meg szorosan.
-Szai Carla!-mondja vidáman és visszaölel.
-Szia Suzy!-köszön Zayn.-Akkor Carla én megyek..
-Rendben.-Zayn nyakába borultam. Nem tudom miért, de a könnyeimmel küszködtem.-Biztos nem jössz vissza este?
-Carla.-szól rám Zayn.
-Jó, jó...Akkor...Szia!-Zaynt megcsókoltam. Hosszú ideig. Aztán Suzy megköszörülte a torkát, hogy ez már zavarba ejtő. Emiatt belemosolyogtunk a csókba.
-Hiányozni fogsz!-suttogja, ha nem állok olyan közel hozzá, akkor talán meg se hallom.
-Te is nekem!-még egyszer megcsókoltam, és elengedtem.
-Szia Suzy!-köszön el Zayn.
-Szia!-köszön el Su. Zayn elment.-Végre!-úgy vetten észre, hogy Su megkönnyebbült.
-Miért vagy ilyen fura, mikor Zayn-nel vagyok. Olyan feszült vagy akkor.
-Amint észre vehetted én nem kedvelem Zaynt.
-Igen ez elég nyilvánvaló. De miért nem kedveled?
-Mert eltereli a figyelmed. Mostanában nem is foglalkozol velem. Sőt Carlal sem. Mostanában mindenkit leszarsz. Azon is csodálkoztam, hogy felhívtál.-elindultunk a futópad felé. Igaza van Suzy-nak. Mostanában senkivel nem beszélgetsz Zayn-nen kívül.
-Igazad van. Ezen változtatni fogok. De mikor vele vagyok úgy érzem minden gond megszűnik körülöttem. Mintha valami más világban lennék. Ahol csak a boldogságot látom.
-Öcsém....Te kajak fülig szerelmes vagy! De én ennek nagyon örülök. Hisz a legjobb barátnőm vagy.
-Tudom..Zayn...A másik legjobb barátom. Neki tényleg mindent DE MINDENT elmondhatok neki. Neked is de..érted...
-Persze.  És milyen vele a szex?

10.fejezet

Semmire nem emlékszek mi történt tegnap. Csak arra, mikor hazaértünk Zayn-nel Charlie a házunkban volt. De semmi másra nem. Valami beszélgetést hallok. Azt hiszem anya meg Zayn az.

-Tudod Zayn - hallom tompán - nagyon régen volt az, hogy Carlanál előjött volna a Bipoláris zavarja. Nagyon régen volt. Nem is gondoltam volna, hogy újra megtörténik vele. Azt hittem, hogy már kinőtte. - mondja anya.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen aranyos lány, mint Carla bipoláris zavarral küzdjön. Ki tudja hogy, már hányszor fojtotta magába az ilyen dolgokat. Nem is gondoltam volna...Az én Carlam...

-És...Mikor volt útóljára ilyen bipoláris zavara?
-Tizenegy éves volt. Az apukája nagyon be volt rúgva. És sajnos Carlat akkor ütötte meg először és utoljára. Akkoriban Carlat nagyon sok fájdalom érte. Akkor halt meg a nagypapája, és a suliban is csúfolták a súlya miatt. Szóval...Az apja megütötte. Carla-nak akkor volt az első és utolsó epizódja.
-De mit csinált Carla?
-Majdnem leszúrta az apukáját. Ekkor gondolta azt David, hogy Carla nem az ő lánya. Carlanak azóta sem mondtam el mi történt akkor. Csak annyit tud, hogy bipoláris zavara van. De a többit nem tudja.-Carla megszorította a kezem. Alice szeme könnyes lett. - Mindjárt jövök.- és elment.
-Zayn...-suttogja Carla. - Mi történt? - lefolyt egy könnycsepp az arcán.- Mert nagyon fáj a csuklóm.
-Semmi különös, csak nyugodtan pihenj. Csak nyugodtan.-adtam egy puszit a homlokára.
-De már nem vagyok fáradt. -hirtelen rám nézett. Megkönnyebbültem mert Carla szemei visszanyerték eredeti színét. Gyönyörű barna színű szemeit.
-Szeretlek.-Carla felült-Igaz amit anya mondott? - elkezdett sírni - Ugye csak álmodtam? Ezt nem is mondta anya, ugye? - megöleltem.
-Vannak dolgok amiről az emberek nem tehetnek. Ez az egyik. De..
-Akkor apa miattam halt meg? - Carla egyenesen a szemembe nézett.
-Erről szó sincs! - mondta az ajtóból Alice.
-Anya...Hisz azt mondtad hogy...
-Tudom mit mondtam Carla! De ez nem a te hibád! Ez csak David hibája volt. Nem pedig a tiéd! Ilyen hülyeség eszedbe se jusson! Értetted??
-Igen.-Carla magához húzott.
-Csináltam bármi olyan amit megbánnék? - kérdezte feszülten.
-Nem.
-Esküszöl?
-Carla! Nézz rám! - megint kezdett elborulni a tekintete-Hazudnék én neked? Hisz én szeretlek! Vedd már észre! - Carla észhez kapott.
-Sajnálom..Nem tudom mi volt ez. Csak hirtelen..Nem tudom mi történik velem. Ne haragudj.. - felállt az ágyról és elkezdte felvenni a ruháit.
-Carla biztos vagy benne hogy hazajössz?
-Igen. Már nem birok itt lenni. - nagyon gyorsan felöltözött szinte egy szempillantás alatt. Leöltözni már lassabban szokott...

*CARLA SZEMSZÖGE*

Nem tudom mi a franc történik velem, se most már elegem van. Soha az életben nem voltak eddig ilyen hangulat változásaim mint most. De Zayn velem van. Ennek ellenére is.
Fáj a tarkóm.

-Fáj a nyakad? - kérdezi Zayn.
-Igen. Egy kicsit. - mondtam.
-Bocsi az én hibám.
-Miért?
-Mert muszáj voltam beléd döfni egy injekciós tűt. Sajnálom.- és Zayn megölelt.
-Semmi baj. De..Mégis. Mondd már el hogy mi a francot műveltem. Mert..Most már csak rosszabbnál rosszabb dolgok jutnak az eszembe.
-Hát..Először Charliet addig verted még agyrázkódást nem kapott. Aztán megszorítottad egy nővér kezét, ami belilult. Aztán a szíjjak alatt-emelte fel a kezem-teljesen véresre dörzsölted a kezed, hogy anyukádat láthasd. Így mikor bejöttél a kórterembe anyukád azt mondta, hogy nekem kell beadnom a nyugtató injekciót. Odamentem hozzád és vadul, mint egy kiéhezett szexrobot megcsókoltál. -elpirultam. - Azután átvittelek egy másik kórterembe és beléd szúrtam egy injekciós tűt.
-Charlie agyrázkódást kapott. Király.-  elmosolyodtam.
-Igen. Szóval nyugodtan bent maradhatsz még pihenni.
-Én már kipihentem magam.- hátraléptem kettőt és leültem az ágyra-Csak egy kicsit még szédülök. De semmi bajom nincs.-nagyon rosszul lettem.
-Szerintem a sok nyugtató miatt vagy rosszul. Hisz tegnap háromszor is be kellett adni neked. - Úr isten...Három adagot. Az rengeteg. Mintha egy ló lennék.
-Háromszor? - kérdeztem vissza ledöbbenve.
-Igen. Az orvos is ugyanezt mondta. Azt mondta kitartó vagy. És makacs.
-Ez igaz. Akkor mehetünk?-alig vártam, hogy haza érjek.
-Biztos hogy hazaszeretnél menni?
-Igen.
-Akkor menjünk.- és Zayn átkarolta a vállam. Mázli hogy csak egy napot voltam bent. Nem kell semmi ruhát hazavinni.

A kocsiban néma csend volt. Anya rám se nézett. Sőt még hozzám se szólt.
Mikor hazaértünk felment a szobámba. Kopogtak.

-Ki az? - kérdeztem.
-Szerinted? - kérdezi Zayn.
-Gyere be. - mondom. - Sajnálom.
-Mit?
-Hogy olyan bunkó voltam veled. De...- leült mellém.
-Nem kell semmit sajnálnod. Nem tehetsz róla.
-Akkor ki tehet erről?
-Senki. Nem tehet erről senki. Te így vagy tökéletes. Értetted!? - Zayn-re néztem és megcsókolt.
-Nagyon szeretlek. Nem is tudom mit csinálnék nélküled. De most komolyan. Ez a bipoláris izé... Elegem van! Valahogy éreztem hogy másabb vagyok mint mások, de hogy ennyire. Hogy ilyen...Ilyen...Nyomi legyek. Ilyen szerencsétlen. Egyszerűen...
-Te gondolkozol még mielőtt kimondod a szavakat? Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget!? Te mindenki számára tökéletes vagy így! De ha nem...Akkor nekem mindig tökéletes maradsz. Te vagy az én őrangyalom. Érted? Te az én egyetlenem vagy!

Nagyon aranyos Zayn, de tudom hogy csak azért mondja ezeket, mert a barátom. És mert szeret. Nagyon szeret. Én is ugyanezeket mondanám neki, ha ez fordítva lenne. De ha az történt volna vele ami velem, nem hiszem hogy ezt mondaná. De lehet hogy azért hiszek neki, mert szeretem. És az agyam azt mondatja velem, hogy neki igaza van, mert ő szeret a világon a legjobban.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Úgy vettem észre Carla még mindig maga alatt van.
Nagyon szeretem, de ő ezt nem hiszi el.
Hirtelen felálltam az ágyról. Carla rám pillantott.

-Gyere ide! - Carla nem értette hogy mi van. - Gyere már ide! - mondtam határozottabban. Odaállt elém és bociszemekkel nézett rám.
-Mit a baj?  -kérdezte. Én csak hirtelen megöleltem.
-Szeretlek! - súgtam a fülébe.
-Tudom...

9.fejezet

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Nem.- vágtam rá, miközben ismerem Zayn apját. Ő apa volt legjobb barátja Will. Volt hogy együtt ittak apával.
-Apa te ismered őt? - kérdezi Zayn Will-től.
-Nem.- láttam hogy hazudik, hisz már látott egy párszor. - Talán...Nem a Super Market-ben dolgozol?
-Nem! - válaszoltam gúnyosan. - Megyünk Zayn?
-Persze. - megfogta a kezem és elindultunk.

Hazafelé menet kínos csönd volt. Majd Zayn megtörte a csendet.

-Ismered ugye? - kérdezte lehajtott fejjel.
-Kit?
-Hát apát. - úgy döntöttem elmondom neki az igazságot.
-Ami azt illeti, nagyon rég óta ismerem. - elválasztotta egymástól a kezünket és megállt - De nem akartam előtte elmondani.
-De honnan ismered?
-Apámnak a legjobb barátja volt. Volt hogy együtt ittak. Sajnálom hogy nem mondtam el akkor, mikor feljött a szobába. Csak...
-Igen tudom. Én nem haragszom rád.- és megölelt. - Amúgy gondoltam, hogy ismered mert amikor megláttad nagyon érdekes fejet vágtál.
-Hát..Bevallom láttam rajtad hogy tudod. Csak..Valahogy nem bírtam kinyögni.
-Az a lényeg hogy elmondtad.-és megcsókolt. Elkezdett esni az eső.
-Szeretem mikor esik az eső. Olyan megnyugtató. - felpillantottam Zay-nre.
-Szeretlek!-és megcsókolt. - Nem is hinnéd mennyire.
-Gyere menjünk!

  

Mikor a ház elé értünk nyitva volt az ajtó. Meghallottam Charlie hangját. Üvöltözött. Nagyon meghökkentem.

-Ez Charlie! - kinyíltak a szemeim. Zayn ideges lett és megindult az emelet felé ökölbe szorított kézzel.
-Zayn! - visszanézett. - Vigyázz magadra.
-Én mindig.

Körülbelül egy öt perc telhetett el, és Zayn lejött Charlie grabancát fogva.
Ahogy láttam Charlie szemöldöke felszakadt, és a szeme megduzzadt. Zayn-nek pedig a szája szakadt fel. Ahogy megláttam Zayn felszakadt száját nagyon... Hogy is mondja... Huncut dolgok jutottak az eszembe. Nagyon vad és perverz gondolatok. Ahogy a száját néztem. Azt az iszonyat szép, telt ajkak. Ahogy látom hogy kicsit véres. Legszívesebben most odamennék és megcsókolnám. Sőt.. Hmmm...

-Remélem nem látlak itt többet!! - mondta idegesen Zayn és kidobta az ajtón. Én gyorsan felszaladtan anyához megnézni nem esett e bántódása.
-Anya! - kiabáltam a lépcsőn rohanva. - Anya jól vagy? - kérdeztem kétségbeesetten. Aztán.. Megpillantottam anyát a padlón eszméletlenül. Aztán éreztem kezdődik az epizód. Hirtelen eleredt a szememből a könny és ideges lettem. - Ezt nem hiszem el! - üvöltöttem. - Ez nem lehet! - kiabáltam újra. Zayn megjelent.
-Te jó isten. - mondta Zayn. Meglátta hogy fekete színű lett a szemem. Elővette a telefonját és a mentőket hívta. Én Charlie után mentem.
-Charlie! - üvöltöttem az ajtóból. - Most megöllek! - vágtam rá. Addig ütöttem amíg a mentők ki nem jöttek.

******

Szédülök és fáj a fejem. Élni sem akarok. Azt sem tudom hol vagyok. Le vagyok kötözve..Mindenhol. Elkezdtem üvölteni. 

-Engedjenek el! - ordítottam torkaszakadtából. - Anyához akarok menni!! Hol van anya? - az ajtón bejöttek a nővérek.
-Hozd a nyugtatót! - mondja a nővér a másiknak.
-Nekem nem kell nyugtató! - szorítottam meg a karját. - Én csak anyához akarok...- és belém döfték az injekciót.

-Ez mire volt jó? - hallok egy férfi hangot.
-Uram kérem nyugodjon meg.- hallok egy másik női hangot.
-Nem fogok megnyugodni. Minek kellett másodjára is benyugtatózni?
-Ön tisztában van azzal ami a barátnőjével van? Hogy milyen állapotban van? Ha nem ért az orvostudományhoz, akkor kérem nyugodjon le.
-Maga aztán tudja.. - kezdi kiabálni Zayn.
-Zayn...- nem jön ki semmi hang a torkomból. - Zayn...- még mindig semmi hang.. Elkezdek sírni.
-Carla...- fordul felém Zayn. - Neked... Mi van a szemeddel? - a fenébe már nem fekete, hanem világoskék...Rosszabb lett a helyzet. Hirtelen megszorítottam Zayn kezét és magamhoz húztam. Zayn megijedt.
-Hol van anya? - kérdeztem agresszívan.
-Egy másik kórteremben. Carla kezdek félni tőled. - visszafeküdtem és becsuktam a szemem.

Elkezdtem mozgatni a csuklóm. Már véresre dörzsölte a kezem a szíj, amikor kitudtam szabadítani. Az volt az első, hogy át menten anyához. Mikor anya rám nézett látta, hogy éppen egy ,,epizódban" vagyok épp.
Zayn felé fordult és súgott neki valamit. Amint anya befejezte Zayn odajött hozzám. 

-Szia angyalom! - ölelt meg.
-Szia!-hirtelen megcsókoltam. Sokkal jobban vágyok most a szexre mint máskor.
-Gyere velem...- mormogja Zayn a fülembe. - Leápolom a kezed. - mosolyog. Zayn egy másik kórterembe kísér és valamit a kezébe vesz. - Sajnálom! - és a tarkómba döf egy injekciót. - Szeretlek. - hallottam visszhagozva a fejembe és Zayn karjaiba estem.

*****

8.fejezet

*CARLA SZEMSZÖGE*

Úgy döntöttem le is fürdök. Miközben fürödtem kipillantottam a tükörbe. Csak bámultam, és bámultam. Egyszer csak észrevettem apa arcát ( ami az ütközés miatt ketté volt vágva ).

-Te-fogja meg a vállam-nem vagy a lányom. - azután másik kezét is felemeli, megfogja a torkom, és fojtogatni kezd - Te nem vagy a lányom! - apa oldalra kapja a fejét, az ajtó felé. Kopogtak.
-Carla bent vagy? - kérdezi Zayn.
-Egy pillanat. - zokogok. Felvettem a fehérneműmet, és a köntösöm és ajtót nyitottam.
-Mi a baj? - kérdezi.
-Semmi.- de nem bírtam magamban tartani. - Csak láttam apát.
-Mi?
-Most a tükörbe. Miközben fürödtem...
-Mi ez a lila folt a nyakadon? - kérdezi megtapintva a nyakamat.
-A tükörbe belenéztem és ő a hátam mögött állt. Először csak a vállamra tette a kezét és azt mondta: ,,Te nem vagy a lányom." azután felemelte a másik kezét, elkezdte szorongatni a nyakam és újra megismételte. Pont ekkor kopogtál. Miért pont én? - kérdeztem sírva.
-Én itt vagyok. Rám mindig számíthatsz. - és megölelt.
-Te is számíthatsz rám. - és megcsókoltam.
-Tudom.- mosolyog.- Most pedig menj. Fürödj meg normálisan és készülj el.
-Miért? Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
-Hozzám.- mosolyog. Bevallom alig vártam ezt a pillanatot.
-Egy óra múlva indulhatunk is.
-Én erre kíváncsi leszek.- mosolyog. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és már készültem is.
-Itt is vagyok! - jöttem le a lépcsőn.
-Gyönyörű vagy! - mosolyog és megcsókol.- Gyönyörű, de ez egy óra és két perc volt.
-Nem baj. Akkor is majdnem egy óra.- újra megcsókoltam.
-Akkor mehetünk? - kérdezi Zayn.
-Igen.- mosolyogtam.
-Hova mentek? - kérdezi anya.
-Hozzánk.- mondja Zayn.
-És mikor jöttök?
-Este.- válaszolom.
-Ne aggódj Alice. - mióta tegeződnek? - Biztonságban lesz. Ezt megígérem.
-Akkor vigyázzatok magatokra.
-Oké, szia anya! - adtam egy puszit az arcára.
-Szia Alice! - köszön el Zayn.
-Szia Zayn! - köszön el Anya és bezárja az ajtót. A kezünket összekulcsolta és úgy sétáltunk el hozzájuk.
-Alig várom.-mondtam izgatottan.
-Igen... Szóval... Nem voltam otthon már egy napja, így nem tudom milyen állapotba lesznek otthon.
-Ezt hogy érted?
-Hát..Van egy bátyám. Ő néha iszik, vagy drogozik. Meg ott van apám aki.. Hát.. Kicsit alkoholista. Szóval ne vedd magadra azokat amit mondanak.
-Rendben.
-De komolyan. Ígérd meg.- Zayn nagyon megijeszt.
-Oké, ígérem! - nemsokkal később megérkeztünk Zayn-hez. Mikor bementünk a házba, dohány és alkoholszag csapott meg. - Huh! - fintorgok, Zayn pedig csak mosolyog.
-Én már megszoktam. - mondja nyugodtan.
-Gondolom... Ezt nem lehet kibírni.
-Menj - hallottam valami fura hangot a konyhából.- fel a szobámba.- nyomja a kezembe a kulcsot. - A folyosó végén szembe.- nem mozgott a lábam.- Menj! - és megindultam.

Zayn a konyhába ment és annyit hallottam, hogy elkezd valakivel kiabálni. Én a folyosón sétáltam ahol megláttam egy csomó injekciós tűt. Megtorpantam. Elgondolkoztam azon, hogy tovább menjek e, de azután eszembe jutott, hogy Zayn szobájába biztonságba leszek. Így hát megindultam. Majdnem odaértem, mikor valaki megjelenik előttem. Olyan fekete haja van mint Zayn-nek, viszont ennek a valakinek kék szeme van. Nagyon csúnya. A pupillái kivannak tágulva. Alig látszik a szeme színe. Szerintem be van drogozva. Sőt biztos. Óvatosan kikerültem és megindultam a szoba felé.

-Te meg milyen kurva vagy? - kérdezi lenézően.
-Mit mondtál? - nagyon ideges lettem.
-Te meg mi-lyen kur-va vagy? - mintha egy fogyatékosnak beszélne.- Süket vagy? - kérdezi.
-Ne foglalkozz vele.- nyugtatom magam.
-Mennyi vagy egy menetre? - nem bírok magammal.
-Amennyit ki nem tudnál fizetni! - odamegyek és megpofoztam.- És nem vagyok kurva! - bevertem neki egy nagyot. Hátrahajtotta a fejét és elmosolyodott.- Látom - szorítja meg a kezem.- tüzes vagy. Ez tetszik! - ellöktem magamtól. Zayn pont most jelent meg a lépcsőn.
-Zayn! - kiabálok.
-Jaymi! - ordítja.- Engedd el! - úgy látom ez a Jaymi kétszer akkora, mint Zayn.
-Ez a te kurvád? - kérdezi fintorogva.
-Húzzál be a szobába és szopd le magad! - majdnem megütötte, de én megfogtam a kezét.
-Zayn. - mikor rám pillantott szemei dühösen néztek rám. Hirtelen megijedtem. De ezt észre is vette és lenyugodott.
-Igazad van. - elmosolyodik hogy megnyugtasson.- Gyere. Menjünk be a szobába.-és bementünk a szobába. - Amint láttad ez a családom. Ez a srác a testvérem Jaymi. Lent pedig az apukám Will. Jaymi még jobb állapotban volt mint szokott lenni. - úgy látom mintha csalódott lenne valami miatt.
-Mi a baj Mackóm? - kérdezem és a szemébe nézek. Látom ettől megnyugodott picit.
-Ez az egész. A család. Azt hittem nem fogsz összefutni velük. Eddig akárki meglátta őket elszaladt..
-Zayn! Engem nem érdekel a családod. Engem csak te érdekelsz. És a két gyönyörű barna szemed. Nekem csak te kellesz.- és megöleltem. Beleszippantott megint egy nagyot a hajamba.- Legalább van egy hely ahol te is otthon érezheted magad. Hozzánk bármikor jöhetsz. Remélem tudod.
-Igen tudom.- mosolyog.- Számíthatok rád?
-Persze. Mindenben. Én itt leszek neked! Mindig! - Zayn lassan megcsókol. A keze felcsúszik a combomon. Én leveszem róla a pólót, és elkezdem kikapcsolni a nadrágját.
-Carla! - ez fura.- Nem itt szeretném ha először megtörténne.- sóhajtottam egy nagyot.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Úgy veszem észre, hogy Carlat nem érdekli milyen itthon az élet. Ő megértő. Nagyon aranyos, hisz azt mondta bármikor otthon lehetek nála.
Olyan érdekes, hogy itt rám veti magát. Mintha tetszene neki ez a környezet.

-Zayn én szeretlek.- mondja a szemembe.
-Én is szeretlek Carla. Te vagy az én angyalom.- és megcsókolom. Majd még egyszer. Az ajtó kinyílik. Apa az.
-Zayn! - láttam meglepődött, hogy Carla a karjaim közt van. Apa valamin elcsodálkozott.- Nem fontos...- mintha kijózanodott volna, ahogy megpillantotta Carlat.
-Te ismered őt? - kérdezem Carlat.

7.fejezet

Végre együtt

-Rendben.-Zayn nem is habozott-Akkor...Ha gondolod csinálhatnánk valamit.-lassan megcsókolt és mosolyra húzódott a szája.
-Mire gondolsz?-mosolyogtam rá-Mert...Ami azt illeti nekem van egy ötletem. Ami mind a kettőnknek tetszeni fog.
-Szerintem egyre  gondolunk.-mosolyog és megharapja az alsó ajkam.
-Akkor...Acivity?-mosolyogtam rá.
-Ez komoly?-Zayn hátralépett.
-Te hülye!-magamhoz húztam és megcsókoltam. Megharaptam gyengéden az alsó ajkát.
-Hmm...-kaptam válaszul.
-Zayn!-sóhajtottam miközben a nyakamat csókolgatta-Zayn-mondtam határozottabban-ez mi?-valami zajt hallottam kintről.
-Semmi ne foglalkozz vele.-csókolt meg.
-Zayn te nem hallod?-kérdeztem ijedten.
-Ez tényleg furcsa.-és az ajtóhoz ment.
-Zayn ne! Ne nyisd ki kérlek. Ki tudja mi az...
-Ne félj.-fogta tenyerébe az arcom-Egy pillanat és itt leszek.-és megpuszilta a homlokom. Zayn elment. Egy pillanat után vissza is ért.-Mondtam hogy ne aggódj.-és magához húzott.
-Mi volt az?-kérdeztem kissé nyugodtabb állapotban.
-A macska.-mosolyog.
-Jaa...-nyugodtam meg-De..-gondolkoztam-Nekünk nincs macskánk!-Zayn felemelte a fejét, a szeme kétségbeesetten rám nézett és bezárta az ajtót. Kulcsra.
-Gyere feküdjünk le.-és befekszik az ágyba. Én pedig bebújtam mellé. Majdnem elaludtunk mikor kéztetést éreztem arra, hogy megint megkérdezzem.
-Zayn.
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-simogatja a hajam.
-Te csak leakarsz velem feküdni?
-...-nagyot sóhajtott-Ami azt illeti az elején csak azt akartam. De most már....Tudod..
-Többet?-kérdeztem rá de szerintem nem értette, mert félálomba vagyok. Sokára jött a válasz.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Ezzel a kérdéssel nagyon megfogott. Újra. De bevallom én magam sem tudom mit érzek. A kezdetektől azt érzem, hogy meg kell őt védenem. Mindentől.

-Igen.-ugyan tudtam hogy Carla elaludt, de úgy éreztem el kell neki mondanom-Sokkal többet.-úgy vettem észre, hogy Carla szeretethiányos. Vagy csak nagyon sokszor cseszték át a fejét. Én pedig mindent megfogok tenni az ellen, hogy kételkedjen bennem.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Reggel mikor felkeltem nagyon fáradt voltam. De ahogy elnézem elaludtunk. Nagyon elaludtunk! Nem érdekes. Nem fontos. A tegnapi nap nagyon jó volt. Mondjuk nem sok mindenre emlékszek. Arra még igen amit kérdeztem...De a válasz kicsit homályos. Vagyis..Nem vagyok benne biztos. De..Biztos az amire számítottam. Inkább visszaalszok...Zayn mellkasára tettem a fejem, majd elaludtam. Arra keltem fel, hogy Zayn az arcomat simogatja mutató újával.

-Jó reggelt, Kincsem!-ez beteg? Mondjuk jólesik de ilyet még nem hallottam a szájából.
-Jó reggelt, Mackóm! Mióta vagy fel?-fordultam felé.
-Nemrég keltem fel.-csókol meg-Addig a hajad birizgáltam. És néztem hogyan alszol. Olyan aranyos vagy akkor. Olyan aprónak tűnsz. Mintha egy kincsesláda lennél a karjaimban.-ez nagyon aranyos. Bele is pirultam.-Csak nem zavarba jöttél?-mosolyog.
-Amint látod...-mosolyogtam-Nem akarok felkelni innen. Egész nap melletted akarok lenni.
-Én is melletted.-és átkarolt.
-Zayn.
-Igen?
-Én...
-Nagyon kedvellek!-fejezte be a mondatom.
-Szintén!-és megcsókoltam.-Akkor...Most mi...
-Igen. De...Szeretném nem elsietni. Azt akarom, hogy megismerj. Mert...Sok dolog van amiről nem tudsz velem kapcsolatba.
-Rendben.-nem tartottam olyan érdekesnek, hogy ezt kéri tőlem, hisz ez természetes. Még neki is sok mindent kell megtudnia rólam.

Zayn belefúrta a hajamba az arcát és egy mélyet szippantott belőlem. Úgy vettem észre, hogy ez megnyugtatja.
Zayn felnézett és elmosolyodott.

-Mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi csak...Olyan jó illatod van.-úgy érzem elpirultam. Plusz ahogy belenéztem azokba a barna szemekbe...Úgy érzem elolvadok.
-De aranyos vagy.-csókolom meg. Csengettek. Gyorsan felvettem a rózsaszín selyemköntösömet és lerohantam. Mikor ajtót nyitottam Charlie állt az ajtóba.
-Te mi a francot keresel itt?-kérdeztem dühösen.
-Hozzád jöttem. Kéne egy kis pénz.
-Hát...Mit ne mondjak nagyon elhitted a dolgokat.
-Miért?-kérdezi felemelt szemöldökkel.
-Mert-Zayn megállt mellettem egy szál boxerbe-nem vagyok hajlandó pénzt adni egy ilyen embernek mint te. Meg amúgy is. Anyámat megütöd most meg idejössz? Hát nem sül le a pofádról a bőr!? Zayn menj.-Zayn megállt a konyhaajtóba, hogy szemmel tartson.
-Mit képzelsz magadról te ribanc. Te vagy felháborodva? Olyan kurva vagy mint az anyád. Nézz magadra hogy nézel ki?

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Esküszöm ha tovább ócsárolja Carlat ez a semmirekellő akkor agyonverem.

-Ennek is csak egy menetre kellesz!-mutat rám. Amint megláttam, hogy Carla elkezd sírni elindultam feléjük. Carlat eltoltam az ajtóból.
-Mi a fasz képzel magáról? Mondja csak maga hülye? Szellemileg fogyatékos? Azt ajánlom, hogy rögtön menjen el innen, mert megbánja!

*CARLA SZEMSZÖGE*

Zayn nagyon ideges. Szerintem ha Charlie nem fogja be a pofáját, akkor Zayn megveri.

-Öcsi..-teszi Zayn vállára a kezét mosolyogva-Mégis..Mennyit fizettél neki egy éjszakára?-Zayn elmosolyodott majd akkorát vert Charlie-nak, hogy leesett a lépcsőröl.
-Annyit amennyit anyád kért tegnap este!-Zayn kilökdöste az utcára, beletette a szemetesünkbe, majd bejött. Ahogy Zayn meglátott a karjaiba zárt engem.-Nézz rám.-nem néztem rá.-Nézz rám!-felemelte a fejem.-Itt vagyok. Rám bármikor számíthatsz! Ugye tudod?
-Igen.-felálltam és hozzábújtam. Nyitódik az ajtó és anya lép be rajta.-Anya te hol voltál?-szorítom magamhoz.
-A boltba. Miért?
-Legközelebb szólj ha elmész rendben?-Zayn elvette a csomagokat anyától.
-De mégis mi a franc történt?-idegeskedik.
-Itt volt Charlie. Pénz kellett volna neki, de én nem adtam...
-Azután elkezdte Carlat ócsárolni, én pedig bevertem neki egyet, és becsomagoltam a kukába.-mondja Zayn miközben kipakol a szatyrokból.
-Már megint itt volt..-sóhajt anya.
-Most és utoljára.-mondja Zayn.
-Felmegyek felöltözni.-Zayn megfogja a kezem és ad egy puszit az arcomra.

*ANYA SZEMSZÖGE*

Úgy vettem észre, hogy ez a Zayn gyerek nagyon rendes. Ha nem lett volna itt, akkor Charlie biztos vitt volna el pénzt. Az én Carlamat csak szavakkal lehet bántani, amióta az apja...

-Köszönöm Zayn.-mondtam.
-Semmiség.-mosolyog.
-Igen..Ez még az..Tudod azt köszönöm, hogy Carlanak itt vagy. Tudod ő..Erős személyiség, de a lelke igen csak gyenge. Tudod az apja megakarta ölni, mert azt hitte, hogy nem az ő lánya és azóta Carla...
-Azt tudom. Carla elmesélte.
-Ebből is látszik, hogy sokat jelentesz neki. Ezt még soha senkinek nem mondta el. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg.-sóhajtottam egyet.
-Alice!-Zayn a szemembe nézett-Soha nem fogom a lányát megbántani. Az elejétől fogva azt érzem, hogy mellette kell lennem. Hogy minden pillanatba őt kell védenem.
-Szereted?-tettem fel a kérdést.
-Úgy érzem igen.
-Csak becsüld meg. Oké?
-Ígérem.
-Köszönöm.

6.fejezet

Nem tudom miért de ezt a helyzetet megfelelőnek tartottam, arra hogy egy fontos dolgot mondjak Zayn-nek.

-Igen?-kérdezi.
-Szóval...Én csak annyit szerettem volna mondani...-valami hátra rántotta a vállam. Azután felálltam és Zayn karjaiba kötöttem ki.
-Ez mi volt?-kérdezi ijedten.
-Nem tudom, de olyan mintha valami itt lenne.
-Igen. Mintha folyamatosan minket bámulna.-Zayn magához ölelt és a fülembe súgta-Lassan induljunk meg a lépcső felé, majd megfogom a kezed és futás. Rendben?
-Oké.-és így is tettem. Lassan elindultam a lépcsőhöz. Majd futás. Zayn rögtön bezárta az ajtót kulcsra.
-Ez mi a franc volt?-kérdezte tőlem.
-Fogalmam sincs. De köszönöm. Megint.-és sóhajtottam egy nagyot.
-Mi a baj?-kérdezi majd leül mellém.
-Semmi..Csak érdekes.
-Mi?-kérdezi és megfogja a kezem.
-Az hogy...Te más vagy. Más embereket nem engedek ilyen közel magamhoz, téged pedig igen. Nem tudom miért de megbízom benned. De tudom hogy téged ez nem érdekel, mivel csak egy menetre kellek neked. De..Nem csodálkozok...Hisz mi szeretni való lenne bennem. Semmi. Sajnos nem vagyok olyan mint a többi lány de...Nem tudom. Folyton egy rémálom gyötört eddig.

~ Szakadó esőben egy sikátorba sétálok, majd eltakarják a szemem és nem látok semmit. Valami elhagyatott gyárba lehettünk. Majd leveszi Ashton-tról a szemkendőt és megüt. Sokszor. Mikor nem bírom megszólalok.

-Ashton ne!- és megint megütött.
-Elég? Akkor nem lett volna lég mikor szakítottál velem?- megint megütött- Tudod...Összetörted a szívemet..
-De Ashton én már....-a számra tette a mutató úját.
-Tudom hogy szeretsz. Miért kell ezt csinálnunk?- elkezdtem még jobban zokogni -Hisz...Szeretjük egymást. Nem de?
-De, Ashton....Én...-úgy tartottam jónak ha nem mondom ki hogy már nem szeretem...hisz úgy nézett rám mint egy gyilkos-Én is szeretlek.-mondtam remegő hangon. Eltelt kb tíz perc, aztán Ash megszólalt.
-Figyelj! Erről senkinek egy szót se!-megcsókolt de én nem csókoltam vissza. Ash távolodott.

Mikor már nem láttam elindultam hazafelé. Zokogva sétáltam, szakadt ruhában a sötétbe.

-Carla?-kiabál egy ismerős hang a hátam mögül. Hátrapillantok. Carl és Suzy az.
-Úristen!-mondta Su.
-Suzy...-zokogtam a vállán...
-Ki volt az?-kérdezte idegesen Carl, majd megölelt.
-Carl...-néztem a szemébe  -Rosszul érzem magam...-majd minden elsötétül és  felkeltem. ~

-De most mikor veled aludtam. Hogy mellettem feküdtél biztonságban éreztem magam. Nem ezt álmodtam. Hanem mást.-Zayn átkarolja a vállamat és magához húz.
-Te egy gyönyörű lány vagy. Igen. Nem vagy olyan mint a többi lány, de épp ez benned a plusz. Nem csak megfektetni akarlak. Az elején ez volt csak az eszembe. De.. Ez megváltozott. Mikor a szemedbe nézek nem tudok koncentrálni csak rád figyelni. Nem tudom levenni rólad a tekintetem. Igaz..Nem valami nyugodt családom van de... Remélem elfogadod és a barátnőm leszel.
-...-nem tudtam hirtelen mit válaszolni.
-De ha nem akkor..
-De. Szeretnék a barátnőd lenni.-és megöleltem.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Nem hittem volna, hogy ilyen hamar rájövök hogy szeretem. Ez nagyon fura érzés. Olyan...Jó.

-Carla!-felém fordult és megcsókoltam. Az első csók...Nagyon jó. Szenvedélyes. Akkor még egyet. Akkor most egy utolsót. És még!
-Várj Zayn. Szeretnék még várni egy kicsit ezzel a...Tudod.-igaza van. Nagyon előre szaladtam.
-Carla! Elszeretnék mondani valamit.
-Hallgatlak.-és összekulcsolta kezeinket.
-Két évvel ezelőtt volt egy barátnőm. Nagyon szerettem. De komolyan. Nagyon szépen kezdődött a kapcsolat. És emiatt belementem komolyabb dolgokba is. Ő miatta kezdtem el egykor drogozni és inni. Ezekről sikerült leszoknom, de...Ez csak azért sikerült, mert Christina meghalt...Túladagolta magát. Az orvosok szerint. De én mindenre emlékszek. Öngyilkos lett. És mielőtt meghalt az mondta, hogy ez az én hibám. De miért, azt a mai napig sem tudom.-bekönnyeztem-Egy kórházba ébredtem ezek után. Mikor kikerültem, leszoktam mindenről.
-Kivéve a cigit.-Calra elmosolyodott és megölelt.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Teljesen együtt tudok érezni Zayn helyzetével. Belenéztem Zayn szemébe és elkezdtem zokogni.

-Sajnálom.-mondtam és a vállára borultam.
-Mit?
-Velem is...Csak.. Én is majdnem meghaltam.-felnevettem.
-Miért?-Zayn megölet.
-Tizennégy éves voltam. A suliból hozott haza apa. Mielőtt hazajöttünk elmentünk pizzázni egyet. Olyan volt mint egy általános nap...Csak..Miután ettünk elindultunk haza. Természetesen kocsival. Annyit vettem észre, hogy apa viselkedése megváltozik. Megkérdeztem tőle mi a baj. Erre csak az volt a válasz, hogy te nem vagy a lányom. És annyit vettem észre, hogy nekivezet minket apa egy kamionnak. Közbe a szemembe nézett és ezt mondogatta: Te nem vagy a lányom! És már ütköztünk is. Az orvosok azt mondták, hogy háromszor kellett újra éleszteni, és nagy mázli, hogy élek. Azután... Csináltattam egy apasági tesztet. És kiderült, hogy 99,9%-ban az apámé vagyok.
-És apukáddal mi történt?-kérdezte Zayn.
-Meghalt. Még a kocsiba. Engem pedig Carl apukája mentett meg. Azután anya összejött ugye pasikkal, de mindegyik vagy verte anyát és engem, vagy alkoholista volt meg ilyenek...
-Ismerős. Akkor lényegében egy cipőben evezünk.
-Ja...De tudod az a baj, hogy ezt senki nem érti meg. Mindenki lelkizik, folyton hallgatom, hogy kinek mi baja van engem meg leszarnak... Persze megkérdezik mi bajom és azt mondom, hogy semmi de....Pedig nagyon...Mindegy. Úgysem érdekes.

Zayn megölelt. Majd adott egy puszit az arcomra. Én magamhoz húztam és megcsókoltam. Majd megint. Ez a csók...Wow..Nagyon jó volt. Még mindig érzem az ajkaimon. Forró, édes és szenvedélyes.
Zayn lehúzta a pólóm vállát, majd benyúlt a felsőm alá és megcsókolta a nyakamat. Én benyúltam a pólója alá és levettem azt róla. Nem volt meglepő..Inkább zavarba ejtő volt, kockás hasa. Nagyon megkívántam.

-Zayn...Ezt nem kéne.
-Miért?-mosolygott és lehúzta a nadrágom. Az az érzés fogott el, hogy Zayn csak leakar velem feküdni.
-Mert nem kellene.-eltoltam magamtól és felöltöztem-Gyere! Megmutatom a vendégszobát.-És Zayn követett. Az ajtó kilincséhez nyúltam, mikor valami meglegyintette a hajam-De...-gondoltam meg magam...Féltem kimenni-Erre a pár órára itt is maradhatsz. Ha gondolod.

5.fejezet

Tanulással csak a baj van...

Ez az új srác megőrjít. Folyamatosan rá gondolok.

-Hogy hívják?-kérdezi anya-Te szerelmes vagy.-mondja anya mosolyogva.
-Nem...-a telefonom elővettem, hogy megnézzem az időt.

[visszaemlékezés]

-De honnan fogom tudni, hogy hova menjek?-kérdezi ...
-Majd pontosan este hét-kor felhívlak. Busszal kellesz jönnöd, mert az pontosan a Long Street-en tesz ki. És én pedig kimegyek eléd. Oké?-kérdeztem a suli előtt.
-Rendben. Akkor majd találkozunk.-kacsintott és elment.

[visszaemlékezés vége]

Pontosan hét óra. Pont befejeztük a vacsorát is.

-Nagyon finom volt a vacsora anya.-elindultam az ajtóhoz- Ja, anya! És amúgy Zayn-nek hívják.-mosolyogtam.
-Hova mész ilyen későn?-kérdezi anya.
-Zayn-hez a buszmegállóba.
-Honnan tudod hogy ott van?-kérdezi.
-Mikor hívni akartam, pont küldött egy sms-t.
-Jaa. De siessetek!
-Oké!-és bezártam az ajtót.

Nagyon jó idő van, ahhoz képest hogy este van.
A buszmegállótól nem messze lehettem, mikor 3 fiú megjelent mögöttem.

-Állj meg kislány!-kiabálja az egyik-Nem bántunk!-elkezdtek röhögni. Pont megláttam Zayn-t a megállóba, mikor az egyik srác megfogta a fenekem és megállított-Zayn!-kiabáltam-Zayn!-elkezdett felém rohanni. Én elkezdtem zokogni, mert az egyikőjük lehúzta rólam a nadrágot.
-Engedjétek el!-mondta határozottan Zayn.
-Miért? Mi lesz?-kérdezte az egyik és Zayn elé állt. Azután csak azt vettem észre, hogy a srác leesik a járdára-Na!? Elengeditek?-és Zayn dühösen megindult a 2 srác felé.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Mikor meghallottam Carla kiabálását, gyorsan kezdett verni a szívem, hisz az első kiáltásnál éreztem, hogy baj van. A második csak megerősítette. Mikor megláttam, azt a három semmirevaló fiút, elöntött a düh. Hisz nem is olyan rég voltam a rendőrségen a dühkezelési problémám miatt. Majdnem megöltem egy srácot, mert vele csalt meg az egykori csajom.
Mikor az a fiú elém állt, csak az az érzés volt bennem, hogy üssek amekkorát tudok. Ez így is történt.
Amint elhajtottam a többit, arra vágytam, hogy Carla a karjaim közt legyen biztonságba. Segítettem neki felállni és magamhoz öleltem. Éreztem hogy Carla a felsőmbe markol.

-Köszönöm!-zokogta-Ha te nem vagy engem mege...
-Ezt a szót SOHA ne ejtsd ki a szádon! Érted? SOHA!-utasítottam.

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Köszönöm!-mondtam neki még egyszer-Gyere! Menjünk!-mondtam már mosolyogva.
-Várj!-maga felé fordított és letörölte az arcomról a könnyeket.
-Anyának erről egy szót se oké!?
-De miért ne?
-Nem szeretném ha tudna róla. Van elég problémája így is.
-Oké...-láttam hogy Zayn nem örül neki.
-Köszönöm. Itt is vagyunk!-mosolyogtam.
-Szép ház!-mondja.
-Köszi.-beértünk az ajtón és anya mosolyogva várt bennünket.
-Sziasztok!-köszönt anya.
-Szia anya!-Zayn lefagyott. Nem is tudom miért.
-Zayn ő itt az anyukám Alice. Anya ő itt Zayn.-és kezet ráztak.
-Jónapot! Ne haragudjon meg a viselkedésemért de...Szó szerint anya lánya. Nagyon csinos tetszik lenni.-anya elpirult.
-Köszönöm Zayn!-mosolyog anya-Hívj csak Alice-nek.
-Gyere Zayn!-mondtam, mert még a végén leülnek teázni is-Menjünk tanulni.
-Örülök, hogy megismertem.-köszön el Zayn. Anya nagyon kedveli úgy vettem észre.
-Én is Zayn.-mosolyog anya. Megfogtam Zayn kezét és felvezettem a szobába.
-Azt hittem, hogy sose leszünk már kettesbe.-mondja Zayn majd megcsókol. A kezét a pólóm alá csúsztatta. Kirázott a hideg.
-Zayn.-mondtam és eltoltam magamtól-Tanuljunk. Oké?-és elővettem a könyveket.
-Én nem szeretnék tanulni.-makacskodott.
-Akkor ellehet menni.-láttam fontolóra vette a dolgokat. Végül maradt.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Elég határozottnak tűnik ez a Carla lány. Más csaj hagyta volna...Nem is. Más már az ajtó előtt letámadt volna, nem pedig az hogy ,,tanuljunk". Minél jobban nem kellek neki, ő annál jobban kell nekem. Szeretem az ilyen lányokat. Igaz még egyel se találkoztam azért fura érzés. Ahogy megfigyeltem Carla anyukáját, nem is olyan régen bántalmazhatták. Most már értem miért ne szóljak neki.
De ez a tanuljunk dolog mindig nem tetszik. Igaz..Holnap én felelek egészségtanból. Pont a férfi és a női kapcsolat a téma.

-Carla!-rámnézett-Nem kezdhetnénk egészségtannal? Hisz holnap én felelek.
-Rendbe. Akkor kezdjük.-Carla elkezdte elmagyarázni a dolgokat. Nagyon unalmas volt. Így hát..
-És...-közelebb hajoltam hozzá-Milyen az gyakorlatba?-megcsókolt a száját, majd a nyakát. Ahogy láttam tetszett neki.
-Biztos-eltolt magától-jó.-akkor úgy látszik ma nem lesz semmi...-De Zayn nyugi.-nem tudom mit akar-Nem baj ha még szűz vagy.-láttam élvezi a helyzetet.
-Nem vagyok az. Már egy jó ideje nem.
-Ezzel nem dicsekednék.-nagyon huncut.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Ez komoly? Azt hiszi ilyen könnyen megszerezhet? Nagyon nagy egoista szegény. De akkor kezdődjék a játék.

-És te?-kérdezi mosolyogva Zayn.
-Azt a képzeletedre bízom.-elmosolyogtam.
-Hmm..-majd elmosolyodik.
-Ne ilyen feltűnően ha lehet. Kiábrándító.
-Szóval akkor tetszek neked.-elvörösödött az arcom. Szinte már lángolt.
-Ezt egy szóval sem mondtam. De most már komolyan tanuljunk jó?
-Rendben. Akkor tanuljunk.

Éjfél körül lehetett, mikor feladtam magam és Zayn vállán elaludtam. Nagyon jó fej.
Hajnalba ( kettő - három óra fele ) felriadtam. Valami zajt hallottam a konyhából. Elindultam hogy megnézzem, de mintha valami lefogta volna a lábam. Ezért semerre se tudtam mozdulni. Mikor leültem az ágyra elengedte a lábamat ez az érzés. Zayn-t felkeltettem. 

-Zayn!-megböktem de nem kelt fel. Felültem mellé és elkezdtem az arcát cirógatni-Zayn!-erre bezzeg felkel...
-Miaz?-kérdezte fáradtan.
-Hallottam valami zajt a konyhába. Lejössz velem megnézni mi az?-kérdeztem.
-Le..Persze..-láttam rajta hogy nem szeretne jönni, de azért lekísért.
-Zayn!-szóltam neki, majd hátra fordult-Én csak azt szeretném mondani...

4.fejezet

Első látás

Carl megindult felém határozottan. Felállított az ágyról és szorosan magához ölelt.
Carl elkészült és elindultunk suliba.
A kocsiba kínos csönd volt.

-Anyukád mit gondol rólam. Így hogy idősebb lettem?-kérdezte Carl.
-Nem tudom. Nem kérdeztem még.-megint csend lett-És rólam a te szüleid?-kérdeztem vissza.
-Azt gondolják, hogy olyan vagy mint régen. Aranyos.-sajnos Carl szülei sokat dogoznak.

Utoljára 12-13 éves lehettem, mikor eltöltöttem velük egy teljes napot. Azóta csak egy köszönés szokott lenni. Nagyon fontos emberek.
Megérkeztünk a sulihoz. Megint elkéstünk.

-Megint felelhetek...-morogta Carl.
-Csak bízd rám.-mosolyogtam.
-Hogy vagy mikor tanultál?-kérdezte meglepve Carl.
-Még a múlt héten megtanultam.
-Te jó isten!-forgatja a szemét Carl.

Mikor a terembe beléptem nagyon furcsa volt valami. A lányok szó szerint leolvadtak a székről. Aztán...Úristen! Olyanná váltam mint a többi lány.

-Carla!-szól a tanár-Gyere felelni.-mindent elmondtam amit tudni kellett.
-Carla a feleletedre kapsz egy D-t.-meglepődtem.
-Mi az hogy D?-vontam kérdőre a tanár urat.
-Micsoda?-felvonja a szemöldökét.
-Mi az hogy csak egy D? Hisz mindent elmondtam, ami a könyvbe és a füzetbe benne volt!-mérgelődtem-Vagy...Ez azt jelentse, hogy el kéne mutogatnom? Ez komoly maga....
-Jólvan A-t kap csak üljön le a helyére.-aláírattam az ellenőrzőm, majd megfordultam és gonoszan mosolyogtam.

Su felemelte a tenyerét egy pacsira.
Megpillantottam az egyik új fiút. Egy igazi rossz fiú.
Gyönyörű barna szemei szinte már feketének tűnnek. Fekete haja hibátlanul van belőve. Magabiztosnak és szeszélyesnek tűnik. Mikor rám mosolyog kénytelen vagyok beharapni a szám...De ki lehet ez a srác? Hogy hívhatják?

*AZ ÚJ SRÁC SZEMSZÖGE*

Ez a Carla elég helyes lány. És ahogy elnézem befolyásolható. A kis naiv. Mint a többi liba ebbe a terembe. Ő is csak bámul viszont...Valamivel másabb mint. De ez nem számít. Két csajnak már megvan a telefonszáma. Sőt négyet ma meg is döntök. De őt későbbre hagyom. Vagy...Attól függ. Még játszok vele egy kicsit. El is kezdem a játékot. Írok neki egy cetlit.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Mintha valami cetlit küldene előre valakinek.

-Carla!-szól Peter-Ez a tiéd!-és nekem adja a papírt.

,,Óra után beszélnünk kell ;)   Z.M."

Ez érdekes...Hisz csak nekem küldött ,,levelet", mikor nem csak én bámulom őt. Ez fura. Úgy tűnik vigyáznom kell vele.

-Mr.Malik!-szól a tanár úr-Látom jól szórakozik! A jövő órán ön felel.-és csengettek.
-Végre!-szólal meg Su.

Mikor az ajtónál jobbra fordultam, neki ütköztem az új srácnak és elejtettem mindent ami a kezbe volt.

-Basszus!-mondtam.
-Ne haragudj!- mondta és lehajolt segíteni.
-Semmi baj!- mérgelödtem.
-Ügyesen kiharcoltad magadnak azt az ötöst.
-Köszi. Amúgy tudom, hogy miért csak D-t akart adni. De szeretem szívni a tanár vérét.
-Észre vettem.-mondja mosolyogva-Ne haragudj nekem most az igazgatóiba kell mennem. Szia! Még találkozunk.
-Szia!-köszöntem el.

Óra közben:

-Carla Bear kérem jöjjön az igazgatói irodába azonnal! Köszönöm.
-Úgy látszik sokáig dog tartani. Pakold össze a felszerelésedet sés mehetsz is.- mosolyog gonoszan a tanár.

Vajon mit csináltam megint, hogy az igazgatóiba kell mennem? Talán a múltkori? Nem. Az nem lehet. Talán a másik? Nem. De talán....Már mind egy hisz itt vagyok.
Kopogok. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről.

-Jó napot igazgató nő!- megfordultam és az új fiú ott ült.
-Gyere Carla ülj le!-mutatott a székre Msr.Smith- Caral tudod miért hívattalak be az irodába?
-Nem tudom igazgató nő.-válaszoltam a szemeimet elsütve a padlóra.
-Szóval. Te fogod ebbe a hónapba úgymond felügyelni Mr.Malik-ot.-ezt nem érte. Minek?-Remélem ha veled lesz egy ideig, akkor megváltozik majd a magatartása is.-csengettek-Most pedig mehettek.
-Rendben. Viszlát Msr.Smith.-3..2..1 és kint vagyunk-Huh...Ez húzós volt.
-Nem muszáj felügyelni, ha nem szeretnél.-nagyon elhitte szerencsétlen.
-Nekem nem okoz gondot.-mosolyogtam.
-Biztos?-tipikus. Nem szereti ha felügyelik. Majd most megszokja.
-Igen teljesen! Ma este el is kezdhetjük a tanulást. Hisz sok mindenből fel kell zárkóznod.

****

-Mi volt ma a suliba?-kérdezi anya a vacsora közben.
-Semmi. Megint elkéstem reggel. De a tanár nem írta be, mert ötösre feleltem.
-Rendben. De nem szeretném, ha összegyűlne az igazolatlan órád! Oké?-kérdezi szigorúan.
-Oké...Ja. Ma este átjön hozzám tanulni az új fiú. Rendben?
-Talán Ashton?-honnan tud Ash-ről??
-Nem!! Őt úgy hívják hogy...

3.fejezet

Mi történik velem??

Carl hátra fordult.

-Szia Carla!-mosolyog.
-Szia!-köszöntem mosolyogva.
-Haza kísérjelek-mosolygott kedvesen.
-Hát...Ha van kedved?-válaszoltam.
-És...Hogy vagy? Már mint...Hogy érzed magad?
-Håt...Olyan semmilyen kedvem van...Tudod...
-Értem...Nincs kedved elkísérni a könyves boltba? Valami Rómeó és Júliát kell elolvasni...
-Jaa...De ha gondolod adok egyet, mert nekem kettő van.-ajánlottam fel.
-Elfogadom. Legalább neked bármikor visszaadhatom.-mosolygott-Nem pedig időre kéred.
-Ami azt illeti...-mosolyogtam.
-Ne szórakozz jó?-mosolyog.
-Csak vicceltem.-már az ajtó előtt voltunk- Gyere!-szóltam neki mikor beléptem az ajtón.
-Sziasztok!-köszönt anya mintha semmi se történt volna.
-Csókolom!-köszönt Carl.
-Carl!-szólt neki anya-Segítenél nekem egy kicsit?-kérdezi anya.
-Persze Ms...
-Csak Alice.-mosolyog anya.
-Rendben Alice. Mit segítsek?-kérdi Carl.
-Carl addig add idea táskád! Felviszem a szobába.
-Rendben tessék.-és a kezembe adta a táskáját. Mikor felértem a szobába, olyan érzésem támadt, mintha Carl...Nem...Az nem lehetséges. Kopogtak.
-Gyere!-válaszoltam.

*CARL SZEMSZÖGE*

Mikor Carla szobájába beléptem nagyon jő illat csapta meg az orrom. Mosolyt csalt az arcomra. Carla-t nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni...Most pedig itt van ez az Ashton gyerek is...

-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem.-mosolygott-Gyere be!-és leültem az ágyra.
-Mit kellett segíteni anyának?
-Valamilyen baromi nehéz vázát kellett behozni az udvarról.
-Jaa...Itt is van könyv.-adta a kezembe.
-Kössz.-mondtam fancsali arccal.
- Mi az? Olyan fura arcot vágsz.
-Semmi. Csak semmi kedvem nincs elolvasni, ezt a rohadt könyvet.-sajnálkoztam.
-Jaa. Hidd el nem fogod megbánni. Én se akartam először elolvasni, de azután már nem bántam meg , hogy elolvastam.-már is kedvet kaptam az egészhez-Látom semmi kedved nincs hozzá...Így olvasd fel nekem.-mondta.
-Hát...
-Na!-biztatott mosolyogva-Ha nem olvasod fel nekem hangosan, akkor soha nem fogod elolvasni.
-Jó!

A könyv felét elolvastam. Igaza van Carla-nak. Nem is olyan rossz ez a könyv.

-Már este tíz óra!?-csodálkoztam, hisz nem tűnt annyinak.
-Már menned kell?-kérdezte Carla szomorúan.
-Igen...Mert...-nem is volt megszabva, hogy hány órára menjek haza-De ha gondolod maradhatok még egy kicsit.
-Az jó lenne.-az ágyra lefeküdtünk és Carla a mellkasomra tette a fejét.
-És...Ashton-nal mi újság van?-érdeklődtem finoman.
-Semmi...Jó volt vele de...
-Miért csak volt?-kérdeztem.
-Jaa...Szakítottam vele. Mert én azt éreztem, hogy ő engem nagyon szeret de...Én nem tudnám őt úgy szeretni, mint ő engem.-igen szakítottak!!
-Értem...-magamhoz szorítottam. Carla elkezdett sírni-Valami baj van? Ashton miatt?-nem tudtam mit csináljak vagy, hogy mit kérdezzek.
-Semmi csak...Szar az élet. A ma reggeli veszekedés is, meg amit évek óta hrodozok a hátamon. Hogy mindig rám van hárítva minden. Érted? És ez sok idő alatt...Kijön az emberből.
-Értem.

Carla érzéseit teljesen meg tudom érteni...Hisz tudom miről beszél.

-Ne aggódj!-szorosan magamhoz vontam-Én mindig itt leszek.-majd egy puszit adtam az arcára.

Reggel van. Haza kell mennem átöltözni. Catla ébredezik.

-Szia Carl!-köszön fáradtan-Mennyi az idő?
-Aludj nyugodtan! Még csak hajnali fél öt. De nekem mennem kell.
-Ne menj! Légyszíves!-nézett a szemembe. Úgy éreztem maradnom kell. Így maradtam.
-Carl!-suttogta egy hang, majd csókot nyomott homlokomra - Carl! Kelj fel! Suliba kell menni.-simogatta a hajam.
-Szia Carla!-nagyon boldognak éreztem magam.
-Szia! Gyere még hozzátok is el kell menni, hogy feltudj öltözni és hogy tudj még egy jót zuhanyozni is.-olyan kedves.
-Igazad van! Mindjárt kelek.Csak...-kinyitottam vissza a szemem.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Carl olyan aranyos. Olyan cuki mikor alszik.

-Csak?-kérdeztem mosolyogva. Nem tudom miért, de nagyon jó érzésem volt.
-Csak olyan nehéz.-majd felült az ágyról és elkezdett öltözni.
-Majd - nagyon zavarba jöttem mikor Carl-t megláttam egy boxerbe és egy pólóba. - Lent megvárlak.-és kimentem a szobából.
-Mikor mentek suliba?-kérdezte anya.
-Szerintem nemsokára. Csak Carl még felöltözik.
-Te meg Carl megint lefeküdtetek?-kérdezte anya összeráncolt szemöldökkel.
-Nem!-  válaszoltam gyorsan -Hisz a legjobb barátom!-eddig azt hittem, hogy anya nem tud arról, hogy én és Carl már lefeküdtünk...
-Carla! Légyszíves vigyázz magadra!-ezt nem értem-Egy fiú és lány között nincs barátság!-jaaa-Ezt jól vésd az eszedbe!-mondta.
-Mehetünk?-kérdezi Carl.
-Igen persze?-kaptam hátra a fejem. Nem tudom mióta állhatott az ajtóba.

Nagyon hamar oda értünk Carlékhoz.

-Nincsen otthon senki csak a tesóm Evelyn.-mondta Carl a kocsiba a házuk előtt.
-Oké.-és bementünk a házba.

Nagy rendetlenség fogadott. Mintha előző este buli lett volna. És megbizonyosodott róla, mert a nappaliba három kábult srác feküdt.
Egy srác ( akit észre se vettem ) lekapott. Azután bevertem egy nagyot. Pont az orrát.

-Fújj!-kiabáltam. Carl azonnal ott termett mellettem, mert a konyhába volt. Carl már emelte a kezét hogy a srácot megüsse, de én megfogtam a kezét-Carl hagyd!-mondtam-Nem éri meg.
-Igazad van!-mondta feszülten. Felmentünk az emeletre-Gyere!  Addig majd megvársz a szobámba. Csak még elintézek valamit.

Carl egy másik szobába ment át.

*CARL SZEMSZÖGE*

A nővérem megint bulit tartott. Meghívta a drogos barátait. Carlat ott hagytam a szobába, mert nem szeretném ha látna kiabálni.

-Evelyn! - törtem be a szobába. Evelyn és egy srác pont a szex közepén tartott.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Carl szinte kitépte Eveleyn szobájának ajtaját. Egy takaró sarka lóg ki az ajtón. Közelebb megyek. Egy meztelen srácot lök ki Carl az ajtón.

-Sziaa!-köszön mosolyogva.
-Menj a picsába!-mondtam neki.
-A kurva életbe Evelyn!!-üvölti Carl-Nem bírod felfogni, hogy ez nem normális amit csinálsz? Minden nap vagy bedrogozol, vagy picsa részegre iszod magad!!-Evelyn bedrogozott állapotba csak röhögött azon, hogy Carl üvölt vele. Carl dühösen kijön és becsapja az ajtót. Én addigra visszaszaladtam a szobába-Láttam hogy ott álltál az ajtóba...-mondja Carl.
-Ne haragudj csak...A kíváncsiság. Sajnálom.-meg akartam ölelni de ő finoman jelezte, hogy most nincs olyan ideg állapotába.
-Nem baj. Mindjárt jövök. Megyek lezuhanyozni utána mehetünk. Oké?
-Persze. Menj csak.-válaszoltam mosolyogva.

Carl ágyán ültem, mikor kinyitódott az ajtó. Evelyn az gondolom.

-Carl...Ó. Szia!-mosolyog mint egy hülye.
-Heló! Carla vagyok.-mondtam.
-Evelyn.-és leült mellém-Te Carl barátnője vagy?
-Nem én csak...-zavarba jöttem.
-Persze. Értem.-kacsintott-Carl hol van?-épp zuhanyzik.
-Már nem.-mondja Carl.
-Öcsi!-szól Evelyn-Van 50 dollárod?
-Nincs. És most menj ki!-mondja Carl Evelynnek-Most!
-Oké...Ja. és helyes a barátnőd. Aranyos.-kacsintott és kiment.

Carl megindult felém és...

2.fejezet

Egy kis incidens!

Úgy vettem észre, hogy ez az Ashton gyerek lég helyes!
Most tesi óra lesz...

-Elegem van a tesi órából!!- lázong Su miközben öltöztünk.
-Pedig nagyon jó a tesi. Én szeretem...Kivéve mikor nincs kedvem...-mondtam jó kedvűen.
-Képzeld!- jön oda Carl miután kijöttünk az öltözőből - Ashton az új osztálytársunk.-mosolyog majd Ash is csatlakozik.
-Sziasztok!- köszön.
-Heló!-köszöntem. Elindultunk az udvarra. Majdnem kiléptem az ajtón, mikor Ash hátra rántott.
-Szia!- és megcsókolt - Hiányoztál!- és belemarkolt a fenekembe.
-Te is nekem.- és megharaptam a száját.
-Ti ismeritek egymást?- kérdezi Su.
-Am...- ellöktem magamtól Ashtont -Nem.- mondtam.
-Persze..Engem nem nagyon érdekel. Csak furi, hogy nem mondtad...
-Ti mit csináltok itt?- kérdezi Mr.Swan.
-Semmit...-mosolyogtunk.
-Jolvan...-mosolyog kedvese a tanár-És most...Menjetek azonnal fussatok 10 iskolakört!!!-ordibálja-Most!-parancsolta.
-Ez jól esett.-jelentem ki jó kedvűen.
-Az...Igeeen...-liheg Su.
-Mi az?-kérdezem mosolyogva.
-Hát...Hogy...-nyelt egy nagyot Su és folytatta-Ennyire örülsz hogy ennyit futottunk. Én csak mosolyogtam. Erkölcstan....Neeee! Utálom ezt az órát és ő is utál engem...Soha nem szerettem. SOHA!!

-Carla jön a kedvenc órád.-mosolyog Carl- Pont egyszerre értünk ki...Ez fura...-hunyorog, azután elmosolyodik-Hmm...Mindegy.-rántja meg a vállát.
-Erkölcstan...-mondtam undorral a terem előtt. A tanár elmosolyodott mikor meglátott.
-Jó napot Ms.Bear!-mosolyog a tanárnő.
-Jó napot Ms.Perri!-mosolyogtam gúnyosan.

Leültem a helyemre...Egyszer csak azon kapom magam, hogy se kép, se hang. Elaludtam.

-Ugye Ms.Bear!-a tanárnő rácsapott az asztalomra pont az arcom mellé.
-Ige  tanárnő.-emeltem fel a fejem.
-Hogyan kell viselkedni egy órán Ms.Bear?-kérdezte Ms.Perri.
-Az iskola szabályainak megfelelően.-mondtam.
-Akkor...Ms.Bear...Jövő órára akkor minden valószínűséggel kívülről fogja fújni ugye?-mosolyog.
-Persze tanárnő...-forgatom a szemem.
-Gyerekek! Ms.Bear-nek köszönhetően, jövő órára egy 10 oldalas esszét kérek az intelingenciáról.-csengettek-Mehettek.
-Milyen megtisztelő tanárnő!-és kiléptem az ajtón.

Ash-nek el kellett menni, így nem vele mentem haza, hanem Carl-lal.

-Te és Ash mióta vagytok együtt?-kérdezi.
-Hát nem olyan sok ideje. Egy-két napja.-mondtam mosolyogva.
-És...Szereted?-kérdezi Carl.
-Hát...Ez a SZeRETEM szó kicsit...Hogy is mondjam...Inkább csak kedvelem. De még meglátjuk, hogy fog alakulni a kapcsolatunk.-mosolyogtam.
-Értem...-mondja Carl szemforgatva.
-Miért forgatod a szemed?-kérdezem.
-Semmi...Csak..Miért pont Ash? Szerintem valaki más többet tudna neked adni, mint Ő.-mondta Carl oktatóan.
-Lehet...De...-nem tudtam mit mondani, hisz...Ash olyan sejtelmes...Túlságosan is. Sajnos-Hidd el! Nem olyan jó fiú mint, ahogy azt hiszed...Hallottam egy két dolgot...Ami nekem nem nagyon tetszik...
-Majd meglátom mi hogy alakul és azután döntök...-elgondolkoztam...

*REGGEL*

Megint arra keltem, hogy a szüleim veszekednek. Mikor leértem a nappaliba annyit láttam, hogy Charlie ütni készül...Még pedig anyát. Végül megütötte. Anya száján kifolyt a vér. Charlie megint megakarta ütni, de odamentem hozzá.

-Még egyszer meglátom hogy anyára kezet emelsz...Eltöröm a kezed!-figyelmeztettem kedvesen...
-Menj innen te kurva! Mit képzelsz magadról 19 évesen? Azt hiszed megfenyegethetsz? Tégen is elintézlek ha annyira akarod!-megindult felém, mezét felemelve- Látom nem tanítottak meg arra, hogy hogyan viselkedj egy idősebb emberrel.-anya a kanapé  sírt.
-De megtanítottak...Csak arra nem, hogy egy ilyen faszkalappal mint te, hogyan viselkedjek.-kikerültem és odamentem anyához. Charlie megemelte a kezét.- Még egyszer megemeled a kezed...-és lendítette. Az orromat legyintette a keze.- Nem megmondtam...Hogy többet meg ne lássam?-kimentem a konyhába a sodrófáért, majd vissza a nappaliba.
-Mit akarsz azzal kincsem?-jön oda anya sírva-Tedd le....-mondja.
-Anya! Mondtam hogy eltöröm a kezét nem?-és megindultam Charlie felé.
-Tedd le azt a szart!-parancsolja Charlie, de engem ez nem tántorított vissza. Charlie-t gyomorszájba vágtam a sodrófával. A száján kiköpött egy csomó vért  ami a pólómra is jutott.
-Most pedig takarodj innen!! - ráncigáltam ki a házból. A ház előtt ott volt Susan és Carl-Még egyszer meglátlak erre...Komolyan eltöröm a kezed!-figyelmeztettem-Most pedig takarodj innen!!-emeltem fel a hangom. Charlie elment. A szomszédok ezt végig nézték- Mit bámulnak?-kiabáltam-Menjenek a dolgukra!-bementem anyához.
-Ma csak 4 órám lesz. Addig zárkózz be és senkinek ne nyiss ajtót! Addig fürödj le és egyél valamit, utána pedig pihenj le.-mondtam, miközben szorosan magamhoz öleltem-Oké?
-Rendben kincsem.-adott egy puszit az arcomra.

Su és Carl csodálkozva néztek.

-Mi történt?-kérdezi Su.
-Nem mindegy. Az a lényeg hogy jó buli volt.-mondta Carl.
-Kurvára jó volt...-mondtam.

Az egész napom szar volt. Igaz erkölcstanból kaptam két A-t de... A reggel után... Utolsó óra után elmentem a lány mosdóba kezet mosni. Egy lány ott állt mellettem, aki szintén kezet mosott. A lánynak a csuklóját néztem amibe bele bolt vágva egy kereszt.

-Te normális vagy?-kérdeztem a lánytól.
-Miért?-kérdezi értetlenül.
-Azért ami a kezeden van. Vagyis a csuklódon...Mond...Komolyan hülye  vagy? Én is vagdoshatnám magam mégse teszem!! Most az erre a válaszod, hogy igen de te nem én vagy. Akkor is! Ezt nem szabad! Egyszer majd jól bekapsz egy vérmérgezést és neked ott annyi...Hopp már nincs is karod...Inkább menj el boxolni, futni vagy bármit csinálni mint, hogy vágdosod magad! Értetted?
-Igen...-elindultam hazafelé-Várj!-kiabál utánam-Te ki vagy?-kérdezi. Elmosolyodtam.
-Az mindegy...De szerintem még találkozni dogunk.-mosolyogtam majd elmentem.

Carl hamarabb ment ki az ajtón így nem vett észre.

-Carl!-szóltam utána.

1.fejezet

Már megint esik az eső...És így menjek suliba? Kösz nem. Inkább alszok még egy kicsit.
Csörög a telefon....

-Szia Carl...

Carl a legjobb barátom. Tudja hogy milyen vagyok. Ő az egyetlen  aki megért. Ja meg persze Suzy. Pontosan emiatt hívott Carl. Tudja hogyha esik az eső akkor sem felkelni, sem suliba menni nincs kedvem....Így inkmább általában ( mindig ) visszaalszok.

-Sziaa Carla!-a hangjából ítélve ő is most nemrég kelhetett fel.
-Tudom miért hívtál...Nem akarok felkelni...-nyafogtam a telefonba.
-Már megint kezded? Ha  nem hagyod abba felmegyek hozzád!
-Már itt vagy a ház előtt?-meglepődtem mert Carl 08:30-ra szokott jönni hogy együtt menjünk suliba.
-Még nem vagy kész?-mérgelődött...Én ezen csak röhögtem...-Ne röhögj!-parancsolt  mérgesen.
-Oké...Egy tíz perc és lent leszek.-pillantottam az órára.
-Annyi idő alatt kész leszel?-hallottam a hangján hogy kételkedik.
-Fogadsz?-már felvettem a ruhám.
-Ahha...50 dollárba.-úgy érzem kicsit túloz....
-Biztos?-már a sminkemmel is kész voltam. A cipőm vettem miközben telefonáltunk. Kinyitottam az ajtót.
-A picsába....-monda Carl és letette. Mosolyogva sétálok a kocsihoz.
-Sziaaa!-mosolyogva szálltam be a kocsiba.
-Itt a pénzed!-nyújtotta felém az 50 dollárt fancsali arccal.
-Nem kell, tartsd meg.-adtam vissza neki a pénzt.
-De hisz te nyertél!-mondta Carl.
-És!? Az csak egy dolog...-mondtam.
-Akkor...Én fizetem a mai ebédedet...-mosolyog.
-Nem lett volna más választásod.-mosolyogtam.
-Ez a rohadt suli...Annyira utálom...-panaszkodik Carl- A sok hisztis ribanc- ugyanis Carl a focicsapat  csapatkapitánya-azt hiszik, hogyha felvesznek egy kivágott felsőt, meg egy miniszoknyát, már rögtön az övék vagyok...
-Örülj  neki...- mondtam -Rólad legalább lese lehet szedni  a csajokat....De én....
-Mi ez a de én...Hisz futnak utánad a pasik...- Carl ezt olyan furán mondta, mintha féltékeny lenne.
-Csak nem féltékeny vagy?-mosolyogtam.
-Pff...Ezt meg honnan  veszed?-zavarba jött.- Hisz ezt már megbeszéltük, nem?
-De..De kitudja....- és kiszálltam az autóból.

Azt hiszem ezen  a ,,Hisz ezt már megbeszéltük, nem?" mondaton gondolkoztok. Ez azt jelenti, hogy én és Carl legjobb barátok vagyunk...Csak...Egy kicsit másképp...Tudjátok...Némi..kis extrákkal.
Úgy tűnik, hogy elkéstünk az óráról.

-Jó reggelt tanár úr!-köszöntünk egyszerre Carlal.
-Jó reggelt...Úgy látom megvannak a mai felelőink.- mosolygott gonoszul Mr.Taylor a matek tanár...
-Matekból?-kérdezi undorral Carl. Én ezen csak mosolyogtam.
-Akkor...Carl ön kezdi a felelést.-Carl sík hülye matekból...Félévkor lehet, hogy megfog bukni...

Carl kiment a táblához megoldani az egyenletet. Két perce csak áll és semmit nem csinált. Csak mereven nézte a táblát.

-Carla! Gyere segíts Carlnak...-mondta Mr.Taylor reménytelenül.

Kimentem a táblához és elkezdtem megoldani a feladatot.

-Rendben Carla...A*...Carl...F.
-De tanár úr-szólaltam meg-Carl nélkül nem ment volna...Hisz sokat súgott...Így...Közösen oldottuk meg és...
-Jolvan na...Mind a ketten A-t kapnak...Most pedig leülhetnek a helyükre.

*Ebéd közben*

-Köszönöm!-majd Carl megölelt.
-Mégis mit?-kérdeztem mosolyogva.
-Hogy nem kaptam megint egyest.-odasétáltunk az asztalunkhoz...Suzy általában már itt szokott lenni...Most viszont fogalmam sincs , hogy hol lehet.
-Semmiség...-mosolyogtam...

Carl háta mögött megpillantottam egy magas, szőkés-barna hajú, magas fiút. Biztos új fiú. Nagyon helyes...És nagyon szép szemei vannak..

-Carla!- szól Carl -Itt vagy? Mit bámulsz annyira?- kérdezte.
-Carl ő kicsoda?- biccentettem a fejemmel az új fiú felé.
-Ashtonra gondolsz? Ő az új focicsapat hátvédje.-és Carl intett neki hogy üljön le hozzánk. Su roha  felém. Úgy látszik nem vette észre, hogy Ashto az asztalnál ül.
-Carla!- liheg Su -Az új...- és megpillantotta Ashtont és zavarba jött -Szia!- köszönt Ashnak Su.
-Heló! Ashton vagyok. De a barátaimnak csak Ash.-mosolygott és a kezét nyújtotta.
-...- Su teljesen nem volt magánál.
-Ő itt Suzy, de mi csak Su-nak hívjuk.- Ash felém fordult.
-És te?- mosolygott.
-Én Carla vagyok.- és kezet ráztunk.

Bevezetés

-Ashton ne!- és megint megütött.
-Elég? Akkor nem lett volna lég mikor szakítottál velem?- megint megütött- Tudod...Összetörted a szívemet..
-De Ashton én már....-a számra tette a mutató úját.
-Tudom hogy szeretsz. Miért kell ezt csinálnunk?- elkezdtem még jobban zokogni -Hisz...Szeretjük egymást. Nem de?
-De, Ashton....Én...-úgy tartottam jónak ha nem mondom ki hogy már nem szeretem...hisz úgy érzett rám mint egy gyilkos-Én is szeretlek.-mondtam remegő hangon. Eltelt kb tíz perc, aztán Ash megszólalt.
-Figyelj! Erről senkinek egy szót se!-megcsókolt de én nem csókoltam vissza. Ash távolodott.

Mikor már nem láttam elindultam hazafelé. Zokogva sétáltam, szakadt ruhába a sötétbe.

-Carla?-kibál egy ismerős hang a hátam mögül. Hátrapillantok. Carl és Suzy az.
-Úristen!-mondta Su.
-Suzy...-zokogtam a vállán...
-Ki volt az?-kérdezte idegesen Carl, majd megölelt.
-Carl...-néztem a szemébe-Rosszul érzem magam...-majd minden sötét lesz...

Ez a blog egy olyan lányról szól, akinek fiatal korában sem volt szebb és jobb élete, mint amit majd bemutatok.

Sziasztok!
Remélem megteszi ez bevezetőnek.
Ígérem sietek az első résszel.

Ha tetszik a rész vagy a blog akkor nyugodtan komizzatok. A részeket  nem hiszem hogy naponta fogom hozni de igyekszem az egy hetes határidőt betartani. Remélem nem fogja elvenni a kedveteket az olvasástól az, hogy ez nem valami hiper - szuper de boldog blog lesz. Mint ezt olvadhattátok.
Addig is jó olvasást.:)))))♥♥♥♥

Szereplők

 Carla Bear

 

Carla egy nagyon titokzatos lány. Minden őrült ötletben benne van. Egyetlen hibája, hogy nehezen enged közel magához másokat. 

Carl James : 

      Carl egy nagyon aranyos és vicces srác. Szeret hülyeséget csinálni, viszályokat szítani. Carla legjobb barátja.




One Direction : 

Remélem nem kell bemutatnom őket...


Suzy Costanz : 

Suzy egy kedves, aranyos, megbízható lány, akivel lehet viccelődni. Szeret Őrültségeket csinálni. Carla és Carl legjobb barátnője.