7.fejezet

Végre együtt

-Rendben.-Zayn nem is habozott-Akkor...Ha gondolod csinálhatnánk valamit.-lassan megcsókolt és mosolyra húzódott a szája.
-Mire gondolsz?-mosolyogtam rá-Mert...Ami azt illeti nekem van egy ötletem. Ami mind a kettőnknek tetszeni fog.
-Szerintem egyre  gondolunk.-mosolyog és megharapja az alsó ajkam.
-Akkor...Acivity?-mosolyogtam rá.
-Ez komoly?-Zayn hátralépett.
-Te hülye!-magamhoz húztam és megcsókoltam. Megharaptam gyengéden az alsó ajkát.
-Hmm...-kaptam válaszul.
-Zayn!-sóhajtottam miközben a nyakamat csókolgatta-Zayn-mondtam határozottabban-ez mi?-valami zajt hallottam kintről.
-Semmi ne foglalkozz vele.-csókolt meg.
-Zayn te nem hallod?-kérdeztem ijedten.
-Ez tényleg furcsa.-és az ajtóhoz ment.
-Zayn ne! Ne nyisd ki kérlek. Ki tudja mi az...
-Ne félj.-fogta tenyerébe az arcom-Egy pillanat és itt leszek.-és megpuszilta a homlokom. Zayn elment. Egy pillanat után vissza is ért.-Mondtam hogy ne aggódj.-és magához húzott.
-Mi volt az?-kérdeztem kissé nyugodtabb állapotban.
-A macska.-mosolyog.
-Jaa...-nyugodtam meg-De..-gondolkoztam-Nekünk nincs macskánk!-Zayn felemelte a fejét, a szeme kétségbeesetten rám nézett és bezárta az ajtót. Kulcsra.
-Gyere feküdjünk le.-és befekszik az ágyba. Én pedig bebújtam mellé. Majdnem elaludtunk mikor kéztetést éreztem arra, hogy megint megkérdezzem.
-Zayn.
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-simogatja a hajam.
-Te csak leakarsz velem feküdni?
-...-nagyot sóhajtott-Ami azt illeti az elején csak azt akartam. De most már....Tudod..
-Többet?-kérdeztem rá de szerintem nem értette, mert félálomba vagyok. Sokára jött a válasz.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Ezzel a kérdéssel nagyon megfogott. Újra. De bevallom én magam sem tudom mit érzek. A kezdetektől azt érzem, hogy meg kell őt védenem. Mindentől.

-Igen.-ugyan tudtam hogy Carla elaludt, de úgy éreztem el kell neki mondanom-Sokkal többet.-úgy vettem észre, hogy Carla szeretethiányos. Vagy csak nagyon sokszor cseszték át a fejét. Én pedig mindent megfogok tenni az ellen, hogy kételkedjen bennem.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Reggel mikor felkeltem nagyon fáradt voltam. De ahogy elnézem elaludtunk. Nagyon elaludtunk! Nem érdekes. Nem fontos. A tegnapi nap nagyon jó volt. Mondjuk nem sok mindenre emlékszek. Arra még igen amit kérdeztem...De a válasz kicsit homályos. Vagyis..Nem vagyok benne biztos. De..Biztos az amire számítottam. Inkább visszaalszok...Zayn mellkasára tettem a fejem, majd elaludtam. Arra keltem fel, hogy Zayn az arcomat simogatja mutató újával.

-Jó reggelt, Kincsem!-ez beteg? Mondjuk jólesik de ilyet még nem hallottam a szájából.
-Jó reggelt, Mackóm! Mióta vagy fel?-fordultam felé.
-Nemrég keltem fel.-csókol meg-Addig a hajad birizgáltam. És néztem hogyan alszol. Olyan aranyos vagy akkor. Olyan aprónak tűnsz. Mintha egy kincsesláda lennél a karjaimban.-ez nagyon aranyos. Bele is pirultam.-Csak nem zavarba jöttél?-mosolyog.
-Amint látod...-mosolyogtam-Nem akarok felkelni innen. Egész nap melletted akarok lenni.
-Én is melletted.-és átkarolt.
-Zayn.
-Igen?
-Én...
-Nagyon kedvellek!-fejezte be a mondatom.
-Szintén!-és megcsókoltam.-Akkor...Most mi...
-Igen. De...Szeretném nem elsietni. Azt akarom, hogy megismerj. Mert...Sok dolog van amiről nem tudsz velem kapcsolatba.
-Rendben.-nem tartottam olyan érdekesnek, hogy ezt kéri tőlem, hisz ez természetes. Még neki is sok mindent kell megtudnia rólam.

Zayn belefúrta a hajamba az arcát és egy mélyet szippantott belőlem. Úgy vettem észre, hogy ez megnyugtatja.
Zayn felnézett és elmosolyodott.

-Mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Semmi csak...Olyan jó illatod van.-úgy érzem elpirultam. Plusz ahogy belenéztem azokba a barna szemekbe...Úgy érzem elolvadok.
-De aranyos vagy.-csókolom meg. Csengettek. Gyorsan felvettem a rózsaszín selyemköntösömet és lerohantam. Mikor ajtót nyitottam Charlie állt az ajtóba.
-Te mi a francot keresel itt?-kérdeztem dühösen.
-Hozzád jöttem. Kéne egy kis pénz.
-Hát...Mit ne mondjak nagyon elhitted a dolgokat.
-Miért?-kérdezi felemelt szemöldökkel.
-Mert-Zayn megállt mellettem egy szál boxerbe-nem vagyok hajlandó pénzt adni egy ilyen embernek mint te. Meg amúgy is. Anyámat megütöd most meg idejössz? Hát nem sül le a pofádról a bőr!? Zayn menj.-Zayn megállt a konyhaajtóba, hogy szemmel tartson.
-Mit képzelsz magadról te ribanc. Te vagy felháborodva? Olyan kurva vagy mint az anyád. Nézz magadra hogy nézel ki?

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Esküszöm ha tovább ócsárolja Carlat ez a semmirekellő akkor agyonverem.

-Ennek is csak egy menetre kellesz!-mutat rám. Amint megláttam, hogy Carla elkezd sírni elindultam feléjük. Carlat eltoltam az ajtóból.
-Mi a fasz képzel magáról? Mondja csak maga hülye? Szellemileg fogyatékos? Azt ajánlom, hogy rögtön menjen el innen, mert megbánja!

*CARLA SZEMSZÖGE*

Zayn nagyon ideges. Szerintem ha Charlie nem fogja be a pofáját, akkor Zayn megveri.

-Öcsi..-teszi Zayn vállára a kezét mosolyogva-Mégis..Mennyit fizettél neki egy éjszakára?-Zayn elmosolyodott majd akkorát vert Charlie-nak, hogy leesett a lépcsőröl.
-Annyit amennyit anyád kért tegnap este!-Zayn kilökdöste az utcára, beletette a szemetesünkbe, majd bejött. Ahogy Zayn meglátott a karjaiba zárt engem.-Nézz rám.-nem néztem rá.-Nézz rám!-felemelte a fejem.-Itt vagyok. Rám bármikor számíthatsz! Ugye tudod?
-Igen.-felálltam és hozzábújtam. Nyitódik az ajtó és anya lép be rajta.-Anya te hol voltál?-szorítom magamhoz.
-A boltba. Miért?
-Legközelebb szólj ha elmész rendben?-Zayn elvette a csomagokat anyától.
-De mégis mi a franc történt?-idegeskedik.
-Itt volt Charlie. Pénz kellett volna neki, de én nem adtam...
-Azután elkezdte Carlat ócsárolni, én pedig bevertem neki egyet, és becsomagoltam a kukába.-mondja Zayn miközben kipakol a szatyrokból.
-Már megint itt volt..-sóhajt anya.
-Most és utoljára.-mondja Zayn.
-Felmegyek felöltözni.-Zayn megfogja a kezem és ad egy puszit az arcomra.

*ANYA SZEMSZÖGE*

Úgy vettem észre, hogy ez a Zayn gyerek nagyon rendes. Ha nem lett volna itt, akkor Charlie biztos vitt volna el pénzt. Az én Carlamat csak szavakkal lehet bántani, amióta az apja...

-Köszönöm Zayn.-mondtam.
-Semmiség.-mosolyog.
-Igen..Ez még az..Tudod azt köszönöm, hogy Carlanak itt vagy. Tudod ő..Erős személyiség, de a lelke igen csak gyenge. Tudod az apja megakarta ölni, mert azt hitte, hogy nem az ő lánya és azóta Carla...
-Azt tudom. Carla elmesélte.
-Ebből is látszik, hogy sokat jelentesz neki. Ezt még soha senkinek nem mondta el. Csak annyit kérek, hogy ne bántsd meg.-sóhajtottam egyet.
-Alice!-Zayn a szemembe nézett-Soha nem fogom a lányát megbántani. Az elejétől fogva azt érzem, hogy mellette kell lennem. Hogy minden pillanatba őt kell védenem.
-Szereted?-tettem fel a kérdést.
-Úgy érzem igen.
-Csak becsüld meg. Oké?
-Ígérem.
-Köszönöm.