11.fejezet

-De akkor mi a baj?
-Semmi csak még nem volt olyan ember az életembe, aki így szeretett volna, mint te. Kivéve persze anyát. De te más vagy.-elkezdet potyogni Carla könnyei.
-Igen én férfi vagyok. És hidd el, hogy velem sem volt még olyan lány, aki ilyen hatással lett volna rám. Nagyon nagy változás vagy az életben. Érzem.
-De mi lesz ha rosszabbodik ez a bipoláris izé? Akkor te is elfogsz tőlem távolodni. Zayn te nem tudod milyen ez. Anyának nem mondtam, de vannak dolgok amire nem is emlékszem. Voltak hogy napok estek ki. És hiába erőlködtem nem emlékszem, emlékeztem semmire.
És ha nagyon rosszra fordulna a helyzet. Akkor mi lesz? Ha esetleg..Ha esetleg kárt teszek benned.
-Hidd el. Te nem fogsz kárt tenni semmiben. Én itt leszek és teszek arról, hogy semmi baj ne történjen. És próbálom majd elmulasztani ezt az egészet.

Carla egész este forgolódott. Gondolom rosszat álmodott. Vagy ilyesmi. Aztán pedig felkelt és elment hányni. Gondolom a sok nyugtató. Nagyon aggódom Carla állapota miatt.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Este rosszat álmodtam. Azután hánytam. Ez az este a legrosszabb. Eddig semmi ilyesmi nem történt. Igaz mostanában nagyon sok gyors kaját eszek. Elhanyagoltam magam. Teljesen. Úgy vettem észere elkezdtek nőni az úszógumik is. El kéne kezdenem edzeni. Újra. De egyenlőre koncentráljunk arra, hogy nagyon szarul vagyok.
Mi a franc van velem? Régen nem mondtam ilyeneket. Nem is érdekelt ha rosszul voltam. Csak elmentem futni, vagy edzeni. De lassan két hete nem csinálok semmit. Amióta Zayn és én összejöttünk. Viszont Zayn sokkal jobban néz ki. Elkezdett gyúrni, és a haja is más lett. Néha elcsodálkozom kockás hasán. Igaz mostanában elég feszültek vagyunk hisz..Még egyszer sem feküdtünk le egymással. És úgy érzem...Nem most térjünk vissza az edzéshez. Ma délelőtt elfogok menni egy fitness terembe. Úgy is egész éves bérletem van. Suzyt is elhívom. Vele is olyan régen beszéltem már...És Carl-ról sem tudok semmit.
Már sokkal jobban vagyok.

-Jobban vagy drágám?-kérdezi Zayn és a karjaiba dőlök.
-Mondhatni igen. Délelőtt elmegyek a barátnőmmel egy fitness terembe. Úgy is olyan régen beszéltem már vele.
-Az a Suzy barátnőd igaz?
-Igen.-Zayn megpuszilta a homlokomat.-Így sokkal jobban vagyok.-mosolyogtam.
-Gondoltam. És mikor akartok menni?
-Nem tudom. Először beszélni kéne vele. Fel is hívom.-így is tettem.

-Szia!-mondja Su.
-Szia! Régen beszéltünk. Figyelj! Nincs kedved eljönni velem edzeni egy kicsit? Legalább te is, meg én is kikapcsolódnánk. És ráadásul egy csajos délelőtt lenne. Mit szólsz hozzá?
-De akkor csak mi ketten mennénk?
-Igen.
-Akkor benne vagyok.-nem tudok miért, de nagy kő esett le a szívemről.
-Szuper! Akkor egy másfél óra múlva jó?
-Igen persze. Akkor előttetek találkozunk?
-Igen. Akkor majd találkozunk. Szia Su!
-Szia Carla!-és letette a telefont.

-Akkor már csak másfél óráig leszünk együtt?-búslakodik Zayn.
-Sajnos igen...-Zayn-nek haza kell mennie, mert már nagyon régen volt otthon. Na jó nem annyira régen, de öt napja biztos nem.
-De nem baj. Majd szombaton találkozunk úgyis.-tehát holnap...
-De én azt szeretném, hogy te itthon legyél mikor hazajövök. Nem akarom, hogy elmenj. Főképp nem szeretném hogy kihozzanak a sodrodból. Könnyen dühbe jössz ha nem vagyok melletted.-hozzábújtam.
-Megígérem neked hogy ha esetleg ideges leszek, akkor felhívlak. Rendben?-mosolyog.
-Igen...Persze de, akkor sem olyan mintha itt lennél. Vagy ha ott lennék.

Most úgy érzem gyorsan telik az idő. Ebben az esetben természetesen.

-Akkor mehetünk?-kérdezi Zayn.
-Persze. Minden holmidat összeszedted?
-Igen. De az egyik pólómat itt hagyom. Ha esetleg nagyon ideges lennék vissza jövök.

Lementünk a konyhába és, amint kipillantottam az ablakon megláttam Su-t.

-Anya elmentem edzeni!-kiabálom az ajtóból.
-Rendben.-hallom vissza.
-Szia Alice!-kiabál Zayn.
-Szia Zayn!-jön vissza a válasz.

Amint Su meglátta, hogy Zayn mellettem jön elkezdett fintorogni. Nem tudom mi baja lehet Zayn-nel.

-Szia Su!-ölelem meg szorosan.
-Szai Carla!-mondja vidáman és visszaölel.
-Szia Suzy!-köszön Zayn.-Akkor Carla én megyek..
-Rendben.-Zayn nyakába borultam. Nem tudom miért, de a könnyeimmel küszködtem.-Biztos nem jössz vissza este?
-Carla.-szól rám Zayn.
-Jó, jó...Akkor...Szia!-Zaynt megcsókoltam. Hosszú ideig. Aztán Suzy megköszörülte a torkát, hogy ez már zavarba ejtő. Emiatt belemosolyogtunk a csókba.
-Hiányozni fogsz!-suttogja, ha nem állok olyan közel hozzá, akkor talán meg se hallom.
-Te is nekem!-még egyszer megcsókoltam, és elengedtem.
-Szia Suzy!-köszön el Zayn.
-Szia!-köszön el Su. Zayn elment.-Végre!-úgy vetten észre, hogy Su megkönnyebbült.
-Miért vagy ilyen fura, mikor Zayn-nel vagyok. Olyan feszült vagy akkor.
-Amint észre vehetted én nem kedvelem Zaynt.
-Igen ez elég nyilvánvaló. De miért nem kedveled?
-Mert eltereli a figyelmed. Mostanában nem is foglalkozol velem. Sőt Carlal sem. Mostanában mindenkit leszarsz. Azon is csodálkoztam, hogy felhívtál.-elindultunk a futópad felé. Igaza van Suzy-nak. Mostanában senkivel nem beszélgetsz Zayn-nen kívül.
-Igazad van. Ezen változtatni fogok. De mikor vele vagyok úgy érzem minden gond megszűnik körülöttem. Mintha valami más világban lennék. Ahol csak a boldogságot látom.
-Öcsém....Te kajak fülig szerelmes vagy! De én ennek nagyon örülök. Hisz a legjobb barátnőm vagy.
-Tudom..Zayn...A másik legjobb barátom. Neki tényleg mindent DE MINDENT elmondhatok neki. Neked is de..érted...
-Persze.  És milyen vele a szex?