3.fejezet

Mi történik velem??

Carl hátra fordult.

-Szia Carla!-mosolyog.
-Szia!-köszöntem mosolyogva.
-Haza kísérjelek-mosolygott kedvesen.
-Hát...Ha van kedved?-válaszoltam.
-És...Hogy vagy? Már mint...Hogy érzed magad?
-Håt...Olyan semmilyen kedvem van...Tudod...
-Értem...Nincs kedved elkísérni a könyves boltba? Valami Rómeó és Júliát kell elolvasni...
-Jaa...De ha gondolod adok egyet, mert nekem kettő van.-ajánlottam fel.
-Elfogadom. Legalább neked bármikor visszaadhatom.-mosolygott-Nem pedig időre kéred.
-Ami azt illeti...-mosolyogtam.
-Ne szórakozz jó?-mosolyog.
-Csak vicceltem.-már az ajtó előtt voltunk- Gyere!-szóltam neki mikor beléptem az ajtón.
-Sziasztok!-köszönt anya mintha semmi se történt volna.
-Csókolom!-köszönt Carl.
-Carl!-szólt neki anya-Segítenél nekem egy kicsit?-kérdezi anya.
-Persze Ms...
-Csak Alice.-mosolyog anya.
-Rendben Alice. Mit segítsek?-kérdi Carl.
-Carl addig add idea táskád! Felviszem a szobába.
-Rendben tessék.-és a kezembe adta a táskáját. Mikor felértem a szobába, olyan érzésem támadt, mintha Carl...Nem...Az nem lehetséges. Kopogtak.
-Gyere!-válaszoltam.

*CARL SZEMSZÖGE*

Mikor Carla szobájába beléptem nagyon jő illat csapta meg az orrom. Mosolyt csalt az arcomra. Carla-t nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni...Most pedig itt van ez az Ashton gyerek is...

-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem.-mosolygott-Gyere be!-és leültem az ágyra.
-Mit kellett segíteni anyának?
-Valamilyen baromi nehéz vázát kellett behozni az udvarról.
-Jaa...Itt is van könyv.-adta a kezembe.
-Kössz.-mondtam fancsali arccal.
- Mi az? Olyan fura arcot vágsz.
-Semmi. Csak semmi kedvem nincs elolvasni, ezt a rohadt könyvet.-sajnálkoztam.
-Jaa. Hidd el nem fogod megbánni. Én se akartam először elolvasni, de azután már nem bántam meg , hogy elolvastam.-már is kedvet kaptam az egészhez-Látom semmi kedved nincs hozzá...Így olvasd fel nekem.-mondta.
-Hát...
-Na!-biztatott mosolyogva-Ha nem olvasod fel nekem hangosan, akkor soha nem fogod elolvasni.
-Jó!

A könyv felét elolvastam. Igaza van Carla-nak. Nem is olyan rossz ez a könyv.

-Már este tíz óra!?-csodálkoztam, hisz nem tűnt annyinak.
-Már menned kell?-kérdezte Carla szomorúan.
-Igen...Mert...-nem is volt megszabva, hogy hány órára menjek haza-De ha gondolod maradhatok még egy kicsit.
-Az jó lenne.-az ágyra lefeküdtünk és Carla a mellkasomra tette a fejét.
-És...Ashton-nal mi újság van?-érdeklődtem finoman.
-Semmi...Jó volt vele de...
-Miért csak volt?-kérdeztem.
-Jaa...Szakítottam vele. Mert én azt éreztem, hogy ő engem nagyon szeret de...Én nem tudnám őt úgy szeretni, mint ő engem.-igen szakítottak!!
-Értem...-magamhoz szorítottam. Carla elkezdett sírni-Valami baj van? Ashton miatt?-nem tudtam mit csináljak vagy, hogy mit kérdezzek.
-Semmi csak...Szar az élet. A ma reggeli veszekedés is, meg amit évek óta hrodozok a hátamon. Hogy mindig rám van hárítva minden. Érted? És ez sok idő alatt...Kijön az emberből.
-Értem.

Carla érzéseit teljesen meg tudom érteni...Hisz tudom miről beszél.

-Ne aggódj!-szorosan magamhoz vontam-Én mindig itt leszek.-majd egy puszit adtam az arcára.

Reggel van. Haza kell mennem átöltözni. Catla ébredezik.

-Szia Carl!-köszön fáradtan-Mennyi az idő?
-Aludj nyugodtan! Még csak hajnali fél öt. De nekem mennem kell.
-Ne menj! Légyszíves!-nézett a szemembe. Úgy éreztem maradnom kell. Így maradtam.
-Carl!-suttogta egy hang, majd csókot nyomott homlokomra - Carl! Kelj fel! Suliba kell menni.-simogatta a hajam.
-Szia Carla!-nagyon boldognak éreztem magam.
-Szia! Gyere még hozzátok is el kell menni, hogy feltudj öltözni és hogy tudj még egy jót zuhanyozni is.-olyan kedves.
-Igazad van! Mindjárt kelek.Csak...-kinyitottam vissza a szemem.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Carl olyan aranyos. Olyan cuki mikor alszik.

-Csak?-kérdeztem mosolyogva. Nem tudom miért, de nagyon jó érzésem volt.
-Csak olyan nehéz.-majd felült az ágyról és elkezdett öltözni.
-Majd - nagyon zavarba jöttem mikor Carl-t megláttam egy boxerbe és egy pólóba. - Lent megvárlak.-és kimentem a szobából.
-Mikor mentek suliba?-kérdezte anya.
-Szerintem nemsokára. Csak Carl még felöltözik.
-Te meg Carl megint lefeküdtetek?-kérdezte anya összeráncolt szemöldökkel.
-Nem!-  válaszoltam gyorsan -Hisz a legjobb barátom!-eddig azt hittem, hogy anya nem tud arról, hogy én és Carl már lefeküdtünk...
-Carla! Légyszíves vigyázz magadra!-ezt nem értem-Egy fiú és lány között nincs barátság!-jaaa-Ezt jól vésd az eszedbe!-mondta.
-Mehetünk?-kérdezi Carl.
-Igen persze?-kaptam hátra a fejem. Nem tudom mióta állhatott az ajtóba.

Nagyon hamar oda értünk Carlékhoz.

-Nincsen otthon senki csak a tesóm Evelyn.-mondta Carl a kocsiba a házuk előtt.
-Oké.-és bementünk a házba.

Nagy rendetlenség fogadott. Mintha előző este buli lett volna. És megbizonyosodott róla, mert a nappaliba három kábult srác feküdt.
Egy srác ( akit észre se vettem ) lekapott. Azután bevertem egy nagyot. Pont az orrát.

-Fújj!-kiabáltam. Carl azonnal ott termett mellettem, mert a konyhába volt. Carl már emelte a kezét hogy a srácot megüsse, de én megfogtam a kezét-Carl hagyd!-mondtam-Nem éri meg.
-Igazad van!-mondta feszülten. Felmentünk az emeletre-Gyere!  Addig majd megvársz a szobámba. Csak még elintézek valamit.

Carl egy másik szobába ment át.

*CARL SZEMSZÖGE*

A nővérem megint bulit tartott. Meghívta a drogos barátait. Carlat ott hagytam a szobába, mert nem szeretném ha látna kiabálni.

-Evelyn! - törtem be a szobába. Evelyn és egy srác pont a szex közepén tartott.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Carl szinte kitépte Eveleyn szobájának ajtaját. Egy takaró sarka lóg ki az ajtón. Közelebb megyek. Egy meztelen srácot lök ki Carl az ajtón.

-Sziaa!-köszön mosolyogva.
-Menj a picsába!-mondtam neki.
-A kurva életbe Evelyn!!-üvölti Carl-Nem bírod felfogni, hogy ez nem normális amit csinálsz? Minden nap vagy bedrogozol, vagy picsa részegre iszod magad!!-Evelyn bedrogozott állapotba csak röhögött azon, hogy Carl üvölt vele. Carl dühösen kijön és becsapja az ajtót. Én addigra visszaszaladtam a szobába-Láttam hogy ott álltál az ajtóba...-mondja Carl.
-Ne haragudj csak...A kíváncsiság. Sajnálom.-meg akartam ölelni de ő finoman jelezte, hogy most nincs olyan ideg állapotába.
-Nem baj. Mindjárt jövök. Megyek lezuhanyozni utána mehetünk. Oké?
-Persze. Menj csak.-válaszoltam mosolyogva.

Carl ágyán ültem, mikor kinyitódott az ajtó. Evelyn az gondolom.

-Carl...Ó. Szia!-mosolyog mint egy hülye.
-Heló! Carla vagyok.-mondtam.
-Evelyn.-és leült mellém-Te Carl barátnője vagy?
-Nem én csak...-zavarba jöttem.
-Persze. Értem.-kacsintott-Carl hol van?-épp zuhanyzik.
-Már nem.-mondja Carl.
-Öcsi!-szól Evelyn-Van 50 dollárod?
-Nincs. És most menj ki!-mondja Carl Evelynnek-Most!
-Oké...Ja. és helyes a barátnőd. Aranyos.-kacsintott és kiment.

Carl megindult felém és...