1.fejezet

Már megint esik az eső...És így menjek suliba? Kösz nem. Inkább alszok még egy kicsit.
Csörög a telefon....

-Szia Carl...

Carl a legjobb barátom. Tudja hogy milyen vagyok. Ő az egyetlen  aki megért. Ja meg persze Suzy. Pontosan emiatt hívott Carl. Tudja hogyha esik az eső akkor sem felkelni, sem suliba menni nincs kedvem....Így inkmább általában ( mindig ) visszaalszok.

-Sziaa Carla!-a hangjából ítélve ő is most nemrég kelhetett fel.
-Tudom miért hívtál...Nem akarok felkelni...-nyafogtam a telefonba.
-Már megint kezded? Ha  nem hagyod abba felmegyek hozzád!
-Már itt vagy a ház előtt?-meglepődtem mert Carl 08:30-ra szokott jönni hogy együtt menjünk suliba.
-Még nem vagy kész?-mérgelődött...Én ezen csak röhögtem...-Ne röhögj!-parancsolt  mérgesen.
-Oké...Egy tíz perc és lent leszek.-pillantottam az órára.
-Annyi idő alatt kész leszel?-hallottam a hangján hogy kételkedik.
-Fogadsz?-már felvettem a ruhám.
-Ahha...50 dollárba.-úgy érzem kicsit túloz....
-Biztos?-már a sminkemmel is kész voltam. A cipőm vettem miközben telefonáltunk. Kinyitottam az ajtót.
-A picsába....-monda Carl és letette. Mosolyogva sétálok a kocsihoz.
-Sziaaa!-mosolyogva szálltam be a kocsiba.
-Itt a pénzed!-nyújtotta felém az 50 dollárt fancsali arccal.
-Nem kell, tartsd meg.-adtam vissza neki a pénzt.
-De hisz te nyertél!-mondta Carl.
-És!? Az csak egy dolog...-mondtam.
-Akkor...Én fizetem a mai ebédedet...-mosolyog.
-Nem lett volna más választásod.-mosolyogtam.
-Ez a rohadt suli...Annyira utálom...-panaszkodik Carl- A sok hisztis ribanc- ugyanis Carl a focicsapat  csapatkapitánya-azt hiszik, hogyha felvesznek egy kivágott felsőt, meg egy miniszoknyát, már rögtön az övék vagyok...
-Örülj  neki...- mondtam -Rólad legalább lese lehet szedni  a csajokat....De én....
-Mi ez a de én...Hisz futnak utánad a pasik...- Carl ezt olyan furán mondta, mintha féltékeny lenne.
-Csak nem féltékeny vagy?-mosolyogtam.
-Pff...Ezt meg honnan  veszed?-zavarba jött.- Hisz ezt már megbeszéltük, nem?
-De..De kitudja....- és kiszálltam az autóból.

Azt hiszem ezen  a ,,Hisz ezt már megbeszéltük, nem?" mondaton gondolkoztok. Ez azt jelenti, hogy én és Carl legjobb barátok vagyunk...Csak...Egy kicsit másképp...Tudjátok...Némi..kis extrákkal.
Úgy tűnik, hogy elkéstünk az óráról.

-Jó reggelt tanár úr!-köszöntünk egyszerre Carlal.
-Jó reggelt...Úgy látom megvannak a mai felelőink.- mosolygott gonoszul Mr.Taylor a matek tanár...
-Matekból?-kérdezi undorral Carl. Én ezen csak mosolyogtam.
-Akkor...Carl ön kezdi a felelést.-Carl sík hülye matekból...Félévkor lehet, hogy megfog bukni...

Carl kiment a táblához megoldani az egyenletet. Két perce csak áll és semmit nem csinált. Csak mereven nézte a táblát.

-Carla! Gyere segíts Carlnak...-mondta Mr.Taylor reménytelenül.

Kimentem a táblához és elkezdtem megoldani a feladatot.

-Rendben Carla...A*...Carl...F.
-De tanár úr-szólaltam meg-Carl nélkül nem ment volna...Hisz sokat súgott...Így...Közösen oldottuk meg és...
-Jolvan na...Mind a ketten A-t kapnak...Most pedig leülhetnek a helyükre.

*Ebéd közben*

-Köszönöm!-majd Carl megölelt.
-Mégis mit?-kérdeztem mosolyogva.
-Hogy nem kaptam megint egyest.-odasétáltunk az asztalunkhoz...Suzy általában már itt szokott lenni...Most viszont fogalmam sincs , hogy hol lehet.
-Semmiség...-mosolyogtam...

Carl háta mögött megpillantottam egy magas, szőkés-barna hajú, magas fiút. Biztos új fiú. Nagyon helyes...És nagyon szép szemei vannak..

-Carla!- szól Carl -Itt vagy? Mit bámulsz annyira?- kérdezte.
-Carl ő kicsoda?- biccentettem a fejemmel az új fiú felé.
-Ashtonra gondolsz? Ő az új focicsapat hátvédje.-és Carl intett neki hogy üljön le hozzánk. Su roha  felém. Úgy látszik nem vette észre, hogy Ashto az asztalnál ül.
-Carla!- liheg Su -Az új...- és megpillantotta Ashtont és zavarba jött -Szia!- köszönt Ashnak Su.
-Heló! Ashton vagyok. De a barátaimnak csak Ash.-mosolygott és a kezét nyújtotta.
-...- Su teljesen nem volt magánál.
-Ő itt Suzy, de mi csak Su-nak hívjuk.- Ash felém fordult.
-És te?- mosolygott.
-Én Carla vagyok.- és kezet ráztunk.