14.fejezet

Úgy tűnik levezettem a feszültséget.
Felálltam az ágyról és öltözni kezdtem.

-Máris mész? - kérdezte Carl.
-Igen. Már nem olyan mint régen, Carl.
-Csak nem amiatt a Zayn gyerek miatt?
-Nem tudom.. Lehet.. - felvettem a felsőm és elmentem.

Már megint kezdődik ez a bipoláris cucc. Nem a rövidebbik úton mentem haza, hanem az erdőn keresztül. Nagyon fáradt vagyok és fázom. A lábamat már nem bírtam emelni és lehet ezért estem el egy kiálló gyökérben. Elkezdtem sírni, majd elaludtam.
Arra keltem fel, hogy valaki a karjaiban cipel. Felpillantottam és egy ismerős srác kezeiben voltam..

-Felkeltél? - vetett rám egy sármos mosolyt.
-Ki vagy és honnan tudtad hogy hol vagyok? - bevitt a házába és letett a nappaliban lévő kanapéra.
-Liam vagyok. Ott voltam a buliban és láttam ahogy elrohansz. Követni kezdtelek mert rossz érzésem volt. Amikor láttam hogy az erdő felé mentél megijedtem. - könnybe lábadt a szemem. - Kérsz egy forró teát vagy valamit?
-Egy tea jólesne. - mosolyogtam.
-Rendben. - Liam kiment a konyhába teát csinálni. Rezegni kezdett a telefonom. Carl írt egy sms-t. 

Carl:
   Hol vagy??

Visszaírjak vagy ne? Nem tudom eldönteni.

Én:
   Egy ismerősömnél.

Rögtön jött a válasz.

Carl:
   Minek?

Én:
   Hosszú lenne elmesélni, de nemsokára otthon leszek. Délután majd találkozunk. Puszi. :)

Kikapcsoltam a telefonomat. Liam megérkezett a teával.

-Tessék! - a kezembe adta a bögrét és leült mellém. - Szóval.. Mit kerestél az erdőben este?
-Nem tudom.
-Nekem elmondhatod.
-Komolyan nem emlékszem. Nem tudom! - kortyoltam a teából. - Azért nem emlékszem mert beteg vagyok.
-Csináljak levest? - elnevettem magam.
-Kedves, de nem olyan beteg.. Ezt bipoláris személyiségnek hívják.
-Olvastam már róla régebben.. Írtak valami epizódokat meg ilyeneket.
-Igen. Epizódnak hívják azt az időt, mikor az agyam elborul és az agresszió uralkodik felettem. Amit ezalatt az idő alatt teszek arra nem emlékszem. Ezért nem tudom miért az erdő felé mentem.
-Vágom.. Téged ez nem zavar? - nagyon jó pasi de elég butácska.
-De. Nagyon zavar. Viszont nincs mit tenni és ezt nagyon bánom, mert olyan dolgokat csinálok amiket bánok. Úgy vezetem le a feszültségem, ahogy nem kéne. Elvesztem a szeretteim.. - könnybe lábadt a szemem - Az apámat. - elsírtam magam. Liam átölelt. - Miért vagy ilyen kedves velem?
-Egy ilyen lánnyal ki ne lenne kedves. - mosolyog. - Meg amúgy is Zayn barátnője vagy.
-Mi van akkor ha Zayn barátnője vagyok?
-Semmi.. Csak egy nagyon jó barátom és látom rajta hogy fontos vagy neki. - Liam felment az emeletre és ruhákat hozott le. - Menj fürödj le. - a kezembe adta a ruhákat és elvezetett a fürdőszobába

.

A zuhanyrózsából igen kellemes víz folyt.
-Liam, Liam, Liam... Olyan ismerős a neve. - lehunytam a szemem.

,, A legjobb barátaimat vesztettem el akkoriban.. Eltaszítottam magam tőlük. Azóta nem beszéltem egyikőjükkel sem.
  -Akkor nem tudják hogy megváltoztál?
-Nem.. "

Kinyitottam a szemem.
Elzártam a csapot, megtörülköztem és felöltöztem. A ruhák pont jók voltak.

-Köszönöm a ruhákat. - kimentem a kanapéhoz.
-Úgy nézel ki mint a húgom. - elpirultam.
-Akkor én most hazamennék.
-Igaz is. Gyere hazaviszlek! - kimentünk a kocsihoz. Liam tőlünk pár utcára lakott.
-Köszönöm hogy kedves voltál velem. A ruhákat majd holnap visszaviszem kimosva.
-Hagyjad nem fontos. Rengeteg hasonló ruhája van még tesómnak. Nyugodtan tartsd meg.
-Rendben. Köszönöm. - és bezártam a kocsi ajtaját, Liam pedig elment.

Zayn és Carl az ajtóban álltak anyával. Vettem egy nagy levegőt.

-Sziasztok! - anya szorosan magához ölelt. Bementünk a konyhába.
-Hol voltál? - kérdezte Zayn.
-Hazafelé jövet az erdőn keresztül jöttem, este elestem és Liam talált meg. Elvitt magához. A ruhák is tőle vannak.
-Lemerült a telefonod? - kérdezte Carl.
-Nem kikapcsoltam, mert nem akartam senkivel sem beszélni.
-Az a lényeg hogy jól vagy. - mosolyog anya.
-Pontosan! Szóval hazamehettek. - a srácok összeráncolták a szemöldöküket és elmentek.
-Mi a baj Carla? - kérdezte anya.
-Nem tudom.. Egyedül kell lennem egy kicsit. Át kell gondolnom a dolgokat.
-Igen. Mostanában elég sok minden történt veled.
-Rossz ember vagyok anya? 
-Jajj, Kincsem! Miért lennél rossz ember?
-Nem tudom.. Ott van mondjuk Charlie.. Majdnem megöltem.. Zayn szívét összetörtem, de még mindig aggódik miattam.. Carl kiskorunk óta szerelmes belém de folyton bántom mert más srácokkal vagyok.. Azonban teljesítem néha a vágyait.. Suzyval meg nem is beszéltem egy jó ideje.. Biztos már teljes szívéből utál. Mindenkit elveszítek magam körül.
-Kincsem.. - sóhajtja anya - Szerintem te magad sem tudod hogy mit érzel Zayn iránt.. Lehet hogy szereted, de lehet hogy csak mint barát tekintesz rá. Carl pedig nagyon aranyos srác, viszont gyerekkorod óta ismered. Sőt! Megmentett. Így nagyon közel áll hozzád és próbálsz hálás lenni neki. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem lenne szerelmes beléd.
Suzy miatt meg nem kell aggódnod. Tudja hogy most kicsit nehezek a dolgaid, ezért is nem zaklat téged. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szeret téged mint ezelőtt. - megöleltem anyát és sírni kezdtem.

*ANYA SZEMSZÖGE*

Mindig számíthatsz rám kincsem! Biztos vagyok benne, hogy rájössz ki is vagy valójában.

* Visszaemlékezés *

-Olyan gyorsan jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam. - jön be a kórterembe Suzy. - Jobban van már?
-Igen. Lassan felébred. Semmi komolyabb baja nem lett hála istennek. - láttam Suzy nyugodtabb lett. Zayn-hez fordult és megpofozta.
-Ha bármi baja lesz miattad megbánod! - visszafordult hozzám.
-Ne haragudj Alice.. Úgy érzem kicsit magára kell hogy hagyjam Carlat. Érezni fogom ha szüksége lesz rám és akkor majd jelentkezem, de most el kell mennem. Örülnék neki ha nem mondanátok hogy ittjártam. - Zayn-re pillantott. - Majd találkozunk! - adott Carla homlokára egy puszit. - Csak gondolj rám ha szükséged van valakire. Én ott leszek neked! - súgta Carla fülébe és elment.

Remélem úgy lesz ahogy ígérted Suzy! Bízok benned!

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Hol vagy Suzy? Szükségem van rád! Olyan nagyon rég nem beszéltünk.. Hiányzol. - gondoltam magamban zokogás közben.

12.fejezet

Mikor Su feltette ezt a kérdést elállt a szavam. Nem hittem volna hogy annyira ciki az, hogy nem...Hogy nem tudok neki semmit. Komolyan. Még semmi nem volt csókon kívül. Semmi.

-Hát...
-Gondolom nagyon vad. És erőszakos.
-Ami azt illeti...-Su nem hagyott szóhoz jutni.
-Vagy lassan csinálja, és romantikusan? És ahogy mondani szokták ,,A szexben az ölelés a legjobb". Igaz?
-Su még nem feküdtem le vele. Semmi szex nem volt csókon kívül. Semmi!!!-nagyon rosszul esik ezt kimondani. Eddig nem vettem észre. Vagyis nem foglalkoztam vele.
-Egy hónap után semmi? Semmi bugyiba nyúlás. Vagy simogatás?-én csak ráztam ide-oda a fejem.-Komolyan. Semmi?
-Nem semmi. És légyszives hanyagoljuk a témát.

Ezek után mind a ketten feltettük a fejhallgatónkat és futni kezdtünk. Su másfél óra után abbahagyta a futást.

-Nem pihenünk egy kicsit?
-Ülj le nyugodtan majd csatlakozom hozzád.-még egy órán keresztül futottam. Aztán oda mentem Su-hoz.
-Kifutottad magad?-mosolyog.
-Igen. Mondhatni.-halványan elmosolyodok.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak elfáradtam.-próbálta jó atcot vágni az egészhez.
-Ami azt illeti én is. És...Amúgy szereted Zayn-t?-ez milyen kérdés..
-Persze hogy szeretem. Tudod sokkal másabb érzés vele lenni. Olyan...Kicsit jobb. Ő megért. Persze te is de...Neki mindent elmondhatok. MINDENT! Nem tudom neki elmondani mennyire hálás vagyok, hogy ő itt van nekem. Ha néhány helyzetben nincs ott..Akkor én nem ilyen lennék..Mikor először átjött megmentett attól, hogy ne erőszakoljanak meg. És én azóta..Imádom.-eszembe jutott a bipoláris dolog. Ami történt. Legszívesebben elmondanám Su-nak de nem hiszem, hogy fogja tudni mi az..És nincs kedvem elmagyarázni most.
-Értem.
-És te hogy állsz a pasikkal?-elmosolyogtam és meglöktem a vállát.
-Sehogy...Mindenki arra megy, hogy feküdjek le vele. Tipikus...-forgatja a szemeit.
-Az elején Zayn is arra ment.-elmosolyodtam.
-Akkor ha nincs ez a megerőszakolós dolog ti nem itt tartanátok.-igaza van. Az a három srác szívességet tett nekem. Ez elég érdekes.
-Su nekem most mennem kell. Tényleg ne haragudj. Ígérem máskor folytatjuk. - Felkaptam az edzőtáskám és futásnál indultam, egyenesen Zaynék-hez. Olyan gyorsan szedtem a lábam hogy csak tudtam.

Mikor odaértem sem kopogni, sem csengetni nem csengettem.

-Zayn!-kiabáltam.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Amint meghallottam Carla hangját lerohantam hozzá, amilyen gyorsan csak tudtam.

-Mi a baj? Nem bántottak? Jól vagy?-kérdezgettem rémülten. Erre Carla elmosolyodott.
-Nem nincs semmi baj. Emlékszel arra, mikor először jöttél el hozzánk?-persze hogy emlékszem...
-Igen. Az a három faszkalap. De miért kérdezed?
-Mert ha ők nem lennének akkor mi se lennénk.
-Mi?-ebből semmit nem értek.
-Akkor nem tartanánk itt. Nem lennénk együtt.
-Miért ne lennénk együtt?-hátraléptem két lépést. Ekkor vettem észre, hogy Carla még az edzős ruhájába van. Szeretem mikor ez van rajta, mert olyan szexi alakja van. Végig néztem rajta.
-Zayn ide figyelj már!-mordult rám. És tovább magyarázott. De most komolyan. Nagyon szexi.-Látom nem nagyon figyelsz.-forgatja a szemeit.
-De figyelek. Csak elvonod a figyelmem. Annyira jó rajtad ez a nadrág. Olyan feszes.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Zayn figyelme elég érdekes helyekre terelődtek. Mondjuk...Nem látott még ilyen ruhába. Úgy értem ennyire feszülő ruhába.

-Zayn...-zavarba jöttem. Olyan izgató mikor így rám néz.-Ezt ne itt.-mosolygok.-Hisz...-hirtelen megjelent Zayn tesója.-Itt van a hátad mögött Jaymi.-súgom a fülébe.
-Mit akarsz Jaymi?-most elég érdekesen nézett ki Zayn tesója. Olyan tiszta.
-Szia Jaymi!-köszönök.
-Szia...Te..Zayn barátnője vagy?-úgy látszik nem emlékszik rám. Elmosolyodtam. Nem haragudtam rá. Így nyugottan kezeltem ezt. Zaynt kikerültem és kezet nyújtottam.
-Szia Jaymi, Carla vagyok!-mosolyogtam.
-Akkor én most felmegyek...-elég kínos lett a helyzet. Jaymi elment.
-Te nem is haragszol rá?-kérdezi Zayn bosszúsan.
-Nem. Hisz csak nézz rá. Nem is emlékszik semmire.
-De akkor is.
-Zayn nem! Én nem haragszom. Ha én megbocsátok neki, akkor neked nem kell rá haragudnod! Ennyi volt. Megtörtént és kész! Nem szeretnék erről vitatkozni tovább!
-De nincs olyan hogy nem! Akkor is megbocsáthatatlan dolgot tett!-nagyon felidegesített Zayn.
-Zayn elég! Én most elmegyek. Majd találkozunk.
-Ennyi? Faképnél hagysz?-emelte fel mégjobban a hangján.
-Aminek nincs értelme azon nem fogok vitatkozni.-és bezártam az ajtót.

Nagyon bosszús voltam. Annyira feltudnak idegesíteni az ilyen hülye dolgokkal.

Elmentem a kedvenc helyemre futni. A házunktól nem messze van egy erdő. Oda szoktam menni kikapcsolódni.
Már sötétedik. Amúgy is indulni készültem, hisz ha jól érzem már körbe futottam egész erdőt. Úgy döntök a fő út mellett sétálok. Annyira szeretek sétálni. Már majdnem hazaértem mikor elkezdtem szédülni. Egész nap nem ettem semmit. Sőt az innivalóm már a fitness teremben elfogyott. Azóta inni sem ittam. Az autók sorba mentek el mellettem. Az egyik Carl volt az.

-Carla?-húzza le az ablakot.-Gyere szállj be!-mosolyog.
-Szia Carl!-öleltem meg. Nagyon hiányzott Carl.
-Szia Carla! Annyira hiányoztál!-magához szorított.
-Te meg hol voltál?-kérdezem.
-A barátnőmnél.-hol? A barátnőjénél?? Mióta van barátnője. Mennyi mindenről lemaradtam.
-És mióta van barátnőd?-tettem fel óvatosan a kérdést.
-Lassan két hete. Lucy-nak hívják.-hát pont nem kérdeztem hogyan hívják.
-És hol találkoztatok?
-Ezt nem mondod komolyan?
-De. Miért?
-Lucy az új osztálytársunk. Észre sem vetted?
-Nem...De gratulálok. Sokáig tartson!-Carl ezt nem mondta mikor én meg Zayn össze jöttünk..
-Köszi. És ti hogy vagytok? Zayn-nel...-ő is gúnyosan mondja ki a nevét.
-De most komolyan! Mi a franc bajotok van Zayn-nel? Su is olyan gúnyosan mondja a nevét, mint te! Mi a bajotok vele?-nagyon ideges lettem.
-Semmi..Csak ő sokkal másabb.
-Miért is? Azért mert neki is olyan szar élete van, volt mint nekem, csak nekem sikerült te miattad feldolgoznom? Vagy mi? Nem is tudod hogy egy hónap után mennyit változik az ember. Milyen sokat.
-De..Észrevettem..
-Tudom hogy ezalatt mit értesz, de...Nem is tudod elhinni mi történt velem...Olyan dolog amiről kiskorom óta nem tudtam.
-Mégis mi?-nem merem elmondani Carl-nak. Egyszerűen félek hogy elitél. Ő nem érti az ilyen.
-Semmi...-meggondoltam mit mondok.-Úgy látszik szerelmes lettem.-Carl látja hogy hazudok. Pont hazaértünk.-Szia Carl! Köszi hogy elhoztál! Megöleltem és kiszáltam az autóból.

Zayn az ajtóban ült.

-Te meg mit akarsz?-kérdeztem feszülten.

13.fejezet

-Én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni.. - Zayn zavarba érezte magát - Sajnálom. - folytatja - Nagyon  hülyén viselkedtem. Néha nem gondolkozok..Előbb jár a szám, mint az eszem...
-Semmi baj. Nem haragszom csak.. Ez az egész... Most ha megint össze fogunk veszni... Most is majdnem ez a bipoláris téma. Legalább van valami, amivel levezetem a feszültséget. Mostanába valahogy elég ideges szoktam lenni... Nem tudom miért, de úgy érzem szét tudnék robbanni. Ezt nem értem...
-Én is észrevettem ezt... Elég könnyen ideges tudsz lenni..Kis dolgokon is felkapod a vizet... Le kéne nyugodnod valahol. Nem lesz jó vége ha így folytatod.
-Én tudom de... Nem tudok mit tenni. - éreztem hogy kezdek fel spanolódni, és hogy kezdődik. Ökölbe szorítottam a kezem  és elfordultam Zayn elöl.
-Carla! - fordít maga felé - Én itt vagyok ne aggódj! - magához ölelt.
-Tudom! De lehet hogy később ez már nem lesz elég. Mi lesz ha tíz év múlva nem fogod tudni úgy kezelni a helyzetet, mint most? Mi lesz ha gyereket szeretnék? Akkor is így meg fogok őrülni? Vagy mi? - kiszakadt belőlem minden. Elkezdtem zokogni. - Vagy mi lesz, ha ilyen állapotba öngyilkos akarok lenni ha te nem vagy itt.... - Zayn szemeibe könnyeket csaltam.
-Nem! - sóhajtott egy nagyot és a könnyek a szeméből eltűntek. -Ez SOHA nem fog megtörténni... Örökké itt leszek veled! Itt leszek és megfoglak védeni. Ha törik, ha szakad.
-Zayn.. Ez nem mehet így tovább! Bem akarlak idegileg tönkre tenni! Nem akarok neked gondokat okozni! Nem szeretném hogy, ezért kényelmetlenül érezd magad! Most jobb ha elmész!
-De Carla!
-Nem Zayn! Menj el kérlek! - mutattam a kapu felé.
-Én nagyon szeretlek! - könnybe lábadtak a szemei és elment.

Ezek után felszaladtam a szobába. Az párnámba temetkeztem és úgy éreztem, hogy sírni szeretnék. De úgy tűnt, hogy ezt csak éreztem. Mert egy könnycsepp sem csordult ki. Semmi.. Ez most elég érdekes..
Eléggé unatkozom. El kéne menni valahova. Bulizni egyet. Olyan régen voltam már. A szomszéd csaj meg is hívott egy buliba. El is indulok. Gyorsan felkaptam egy másik cipőt és elmentem.

* A BULIBAN *

Nagyon sok pia van. Rengeteg inkább. De úgy tűnik elég gyorsan fogy. Akkor kezdjünk neki a piálásnak.

-Szia! - jött oda Carl.
-Szia!
-Gyere egy picit... - súgta a fülembe.
-Minek? - mosolyra húzódott a szám.
-Az meglepetés! - elindul én pedig utána megyek.

Carl egy vendég szobába ment. Amint beléptem az ajtón az bezárult mögöttem, és hallottam a zár kattanását.

-Carl..-és heves csókolózásba kezdtünk.
-Carla...-súgja a fülembe lihegve - Hiányoztál! - levette a felsőm és a nadrágom....

-Carl.. - suttogtam miközben lehúzta a nadrágom.

A nadrágom a földön hevert. Lassan felkúszott az arcomig, megcsókolt és lassan elkezdte csókolgatni a nyakam. A nyakamtól egészen a csípő csontomig. Carl ismeri a gyenge pontom. Lassan elkezdte lehúzni a bugyimat. Az elején csak fel - fel emelgette, aztán lehúzta lassan és izgatóan. Éreztem hogy elkezdenek működni a bennem gyúló vágyak. Carl először az újával, majd a nyelvével masszírozgatta csiklómat, körkörös, szívó mozdulatokkal. Eközben Carl behatolt az egyik, majd a másik újával is. Ezek után nem is kellett olyan sok és el kellett tolnom Carl - t magamtól.

-Nem szeretnék még elmenni.... - mondtam gyengéden.
- De én mást szeretnék! - mosolygott.

Megfogta a csípőmet ég a szájához húzott. Annyira eltelített a vágy, hogy kénytelen voltam Carl hajába belemarkolni és még jobban belenyomni a fejét. Erre csak egy kis morgás volt a reakció. Carl még jobban magához húzott

.

-Carl.. - kezdtem halkan - Carl..- mondtam hangosabban, majd egy hatalmas nyögés hagyta el a számat.

Carl elégedetten belemosolygott. Felém hajolt és lassan kigomboltam a nadrágját, és hátra feküdt. Most sokkal hatalmasabbnak tűnt szerszáma, mint amilyen szokott lenni. Ahogy megláttam dudorodó boxer - t, elmosolyodott. Kezembe fogtam és lassan elkezdtem mozgatni. Carl szemeit becsukta és élvezte a helyzetet. Először lassan majd fokozatosan gyorsítva csináltam. Carl szerszáma már a hasát verte, és az élvzeet határán abbahagytam.

-Én pedig most mást szeretnék!

Carl hirtelen mozdult egyet és már felettem is volt. Most nem lassan hanem gyorsan fogott neki a behatolásnak. Nyögtem egyet, de nagyon jól esett. Carl gyorsan mozgatta csípőjét. A kintről beszűrődő hangok ütemére csináltuk. Carl kicsit megpihent én pedig kihasználtam a helyzetet. Most ő volt alul. Lassan elkezdtem csípőm mozgatni körköröse. Majd csak előre hátra. Carl kicsit felemelt és turbó üzem módba váltott. A zene hangja helyett csak a testünk egymáshoz érését éreztem. Én nyakamat hátra hajtottam, mivel jeleztem nem sok van hátra, de ahogy észre vettem neki sem hiányzott sok.

Carl gyorsan pózt váltott. Én voltam alul. Lábaimat körülfontam rajtuk

.

-Caaarl! - és annyira jó érzés volt.
-Carlaa! - és éreztem ahogy belém élvez.

Carl lihegett és még döfött rajtam kettöt - hármat, amit apró, magas nyögések követtek. Ezután Carl lefeküdt mellém és még egyszer kezembe vettem szerszámát. Nem is kellett sok és megint a hasát verte. Neki kapaszkodtam és öt perc alatt felrepítettem újra a mennybe...

11.fejezet

-De akkor mi a baj?
-Semmi csak még nem volt olyan ember az életembe, aki így szeretett volna, mint te. Kivéve persze anyát. De te más vagy.-elkezdet potyogni Carla könnyei.
-Igen én férfi vagyok. És hidd el, hogy velem sem volt még olyan lány, aki ilyen hatással lett volna rám. Nagyon nagy változás vagy az életben. Érzem.
-De mi lesz ha rosszabbodik ez a bipoláris izé? Akkor te is elfogsz tőlem távolodni. Zayn te nem tudod milyen ez. Anyának nem mondtam, de vannak dolgok amire nem is emlékszem. Voltak hogy napok estek ki. És hiába erőlködtem nem emlékszem, emlékeztem semmire.
És ha nagyon rosszra fordulna a helyzet. Akkor mi lesz? Ha esetleg..Ha esetleg kárt teszek benned.
-Hidd el. Te nem fogsz kárt tenni semmiben. Én itt leszek és teszek arról, hogy semmi baj ne történjen. És próbálom majd elmulasztani ezt az egészet.

Carla egész este forgolódott. Gondolom rosszat álmodott. Vagy ilyesmi. Aztán pedig felkelt és elment hányni. Gondolom a sok nyugtató. Nagyon aggódom Carla állapota miatt.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Este rosszat álmodtam. Azután hánytam. Ez az este a legrosszabb. Eddig semmi ilyesmi nem történt. Igaz mostanában nagyon sok gyors kaját eszek. Elhanyagoltam magam. Teljesen. Úgy vettem észere elkezdtek nőni az úszógumik is. El kéne kezdenem edzeni. Újra. De egyenlőre koncentráljunk arra, hogy nagyon szarul vagyok.
Mi a franc van velem? Régen nem mondtam ilyeneket. Nem is érdekelt ha rosszul voltam. Csak elmentem futni, vagy edzeni. De lassan két hete nem csinálok semmit. Amióta Zayn és én összejöttünk. Viszont Zayn sokkal jobban néz ki. Elkezdett gyúrni, és a haja is más lett. Néha elcsodálkozom kockás hasán. Igaz mostanában elég feszültek vagyunk hisz..Még egyszer sem feküdtünk le egymással. És úgy érzem...Nem most térjünk vissza az edzéshez. Ma délelőtt elfogok menni egy fitness terembe. Úgy is egész éves bérletem van. Suzyt is elhívom. Vele is olyan régen beszéltem már...És Carl-ról sem tudok semmit.
Már sokkal jobban vagyok.

-Jobban vagy drágám?-kérdezi Zayn és a karjaiba dőlök.
-Mondhatni igen. Délelőtt elmegyek a barátnőmmel egy fitness terembe. Úgy is olyan régen beszéltem már vele.
-Az a Suzy barátnőd igaz?
-Igen.-Zayn megpuszilta a homlokomat.-Így sokkal jobban vagyok.-mosolyogtam.
-Gondoltam. És mikor akartok menni?
-Nem tudom. Először beszélni kéne vele. Fel is hívom.-így is tettem.

-Szia!-mondja Su.
-Szia! Régen beszéltünk. Figyelj! Nincs kedved eljönni velem edzeni egy kicsit? Legalább te is, meg én is kikapcsolódnánk. És ráadásul egy csajos délelőtt lenne. Mit szólsz hozzá?
-De akkor csak mi ketten mennénk?
-Igen.
-Akkor benne vagyok.-nem tudok miért, de nagy kő esett le a szívemről.
-Szuper! Akkor egy másfél óra múlva jó?
-Igen persze. Akkor előttetek találkozunk?
-Igen. Akkor majd találkozunk. Szia Su!
-Szia Carla!-és letette a telefont.

-Akkor már csak másfél óráig leszünk együtt?-búslakodik Zayn.
-Sajnos igen...-Zayn-nek haza kell mennie, mert már nagyon régen volt otthon. Na jó nem annyira régen, de öt napja biztos nem.
-De nem baj. Majd szombaton találkozunk úgyis.-tehát holnap...
-De én azt szeretném, hogy te itthon legyél mikor hazajövök. Nem akarom, hogy elmenj. Főképp nem szeretném hogy kihozzanak a sodrodból. Könnyen dühbe jössz ha nem vagyok melletted.-hozzábújtam.
-Megígérem neked hogy ha esetleg ideges leszek, akkor felhívlak. Rendben?-mosolyog.
-Igen...Persze de, akkor sem olyan mintha itt lennél. Vagy ha ott lennék.

Most úgy érzem gyorsan telik az idő. Ebben az esetben természetesen.

-Akkor mehetünk?-kérdezi Zayn.
-Persze. Minden holmidat összeszedted?
-Igen. De az egyik pólómat itt hagyom. Ha esetleg nagyon ideges lennék vissza jövök.

Lementünk a konyhába és, amint kipillantottam az ablakon megláttam Su-t.

-Anya elmentem edzeni!-kiabálom az ajtóból.
-Rendben.-hallom vissza.
-Szia Alice!-kiabál Zayn.
-Szia Zayn!-jön vissza a válasz.

Amint Su meglátta, hogy Zayn mellettem jön elkezdett fintorogni. Nem tudom mi baja lehet Zayn-nel.

-Szia Su!-ölelem meg szorosan.
-Szai Carla!-mondja vidáman és visszaölel.
-Szia Suzy!-köszön Zayn.-Akkor Carla én megyek..
-Rendben.-Zayn nyakába borultam. Nem tudom miért, de a könnyeimmel küszködtem.-Biztos nem jössz vissza este?
-Carla.-szól rám Zayn.
-Jó, jó...Akkor...Szia!-Zaynt megcsókoltam. Hosszú ideig. Aztán Suzy megköszörülte a torkát, hogy ez már zavarba ejtő. Emiatt belemosolyogtunk a csókba.
-Hiányozni fogsz!-suttogja, ha nem állok olyan közel hozzá, akkor talán meg se hallom.
-Te is nekem!-még egyszer megcsókoltam, és elengedtem.
-Szia Suzy!-köszön el Zayn.
-Szia!-köszön el Su. Zayn elment.-Végre!-úgy vetten észre, hogy Su megkönnyebbült.
-Miért vagy ilyen fura, mikor Zayn-nel vagyok. Olyan feszült vagy akkor.
-Amint észre vehetted én nem kedvelem Zaynt.
-Igen ez elég nyilvánvaló. De miért nem kedveled?
-Mert eltereli a figyelmed. Mostanában nem is foglalkozol velem. Sőt Carlal sem. Mostanában mindenkit leszarsz. Azon is csodálkoztam, hogy felhívtál.-elindultunk a futópad felé. Igaza van Suzy-nak. Mostanában senkivel nem beszélgetsz Zayn-nen kívül.
-Igazad van. Ezen változtatni fogok. De mikor vele vagyok úgy érzem minden gond megszűnik körülöttem. Mintha valami más világban lennék. Ahol csak a boldogságot látom.
-Öcsém....Te kajak fülig szerelmes vagy! De én ennek nagyon örülök. Hisz a legjobb barátnőm vagy.
-Tudom..Zayn...A másik legjobb barátom. Neki tényleg mindent DE MINDENT elmondhatok neki. Neked is de..érted...
-Persze.  És milyen vele a szex?

10.fejezet

Semmire nem emlékszek mi történt tegnap. Csak arra, mikor hazaértünk Zayn-nel Charlie a házunkban volt. De semmi másra nem. Valami beszélgetést hallok. Azt hiszem anya meg Zayn az.

-Tudod Zayn - hallom tompán - nagyon régen volt az, hogy Carlanál előjött volna a Bipoláris zavarja. Nagyon régen volt. Nem is gondoltam volna, hogy újra megtörténik vele. Azt hittem, hogy már kinőtte. - mondja anya.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen aranyos lány, mint Carla bipoláris zavarral küzdjön. Ki tudja hogy, már hányszor fojtotta magába az ilyen dolgokat. Nem is gondoltam volna...Az én Carlam...

-És...Mikor volt útóljára ilyen bipoláris zavara?
-Tizenegy éves volt. Az apukája nagyon be volt rúgva. És sajnos Carlat akkor ütötte meg először és utoljára. Akkoriban Carlat nagyon sok fájdalom érte. Akkor halt meg a nagypapája, és a suliban is csúfolták a súlya miatt. Szóval...Az apja megütötte. Carla-nak akkor volt az első és utolsó epizódja.
-De mit csinált Carla?
-Majdnem leszúrta az apukáját. Ekkor gondolta azt David, hogy Carla nem az ő lánya. Carlanak azóta sem mondtam el mi történt akkor. Csak annyit tud, hogy bipoláris zavara van. De a többit nem tudja.-Carla megszorította a kezem. Alice szeme könnyes lett. - Mindjárt jövök.- és elment.
-Zayn...-suttogja Carla. - Mi történt? - lefolyt egy könnycsepp az arcán.- Mert nagyon fáj a csuklóm.
-Semmi különös, csak nyugodtan pihenj. Csak nyugodtan.-adtam egy puszit a homlokára.
-De már nem vagyok fáradt. -hirtelen rám nézett. Megkönnyebbültem mert Carla szemei visszanyerték eredeti színét. Gyönyörű barna színű szemeit.
-Szeretlek.-Carla felült-Igaz amit anya mondott? - elkezdett sírni - Ugye csak álmodtam? Ezt nem is mondta anya, ugye? - megöleltem.
-Vannak dolgok amiről az emberek nem tehetnek. Ez az egyik. De..
-Akkor apa miattam halt meg? - Carla egyenesen a szemembe nézett.
-Erről szó sincs! - mondta az ajtóból Alice.
-Anya...Hisz azt mondtad hogy...
-Tudom mit mondtam Carla! De ez nem a te hibád! Ez csak David hibája volt. Nem pedig a tiéd! Ilyen hülyeség eszedbe se jusson! Értetted??
-Igen.-Carla magához húzott.
-Csináltam bármi olyan amit megbánnék? - kérdezte feszülten.
-Nem.
-Esküszöl?
-Carla! Nézz rám! - megint kezdett elborulni a tekintete-Hazudnék én neked? Hisz én szeretlek! Vedd már észre! - Carla észhez kapott.
-Sajnálom..Nem tudom mi volt ez. Csak hirtelen..Nem tudom mi történik velem. Ne haragudj.. - felállt az ágyról és elkezdte felvenni a ruháit.
-Carla biztos vagy benne hogy hazajössz?
-Igen. Már nem birok itt lenni. - nagyon gyorsan felöltözött szinte egy szempillantás alatt. Leöltözni már lassabban szokott...

*CARLA SZEMSZÖGE*

Nem tudom mi a franc történik velem, se most már elegem van. Soha az életben nem voltak eddig ilyen hangulat változásaim mint most. De Zayn velem van. Ennek ellenére is.
Fáj a tarkóm.

-Fáj a nyakad? - kérdezi Zayn.
-Igen. Egy kicsit. - mondtam.
-Bocsi az én hibám.
-Miért?
-Mert muszáj voltam beléd döfni egy injekciós tűt. Sajnálom.- és Zayn megölelt.
-Semmi baj. De..Mégis. Mondd már el hogy mi a francot műveltem. Mert..Most már csak rosszabbnál rosszabb dolgok jutnak az eszembe.
-Hát..Először Charliet addig verted még agyrázkódást nem kapott. Aztán megszorítottad egy nővér kezét, ami belilult. Aztán a szíjjak alatt-emelte fel a kezem-teljesen véresre dörzsölted a kezed, hogy anyukádat láthasd. Így mikor bejöttél a kórterembe anyukád azt mondta, hogy nekem kell beadnom a nyugtató injekciót. Odamentem hozzád és vadul, mint egy kiéhezett szexrobot megcsókoltál. -elpirultam. - Azután átvittelek egy másik kórterembe és beléd szúrtam egy injekciós tűt.
-Charlie agyrázkódást kapott. Király.-  elmosolyodtam.
-Igen. Szóval nyugodtan bent maradhatsz még pihenni.
-Én már kipihentem magam.- hátraléptem kettőt és leültem az ágyra-Csak egy kicsit még szédülök. De semmi bajom nincs.-nagyon rosszul lettem.
-Szerintem a sok nyugtató miatt vagy rosszul. Hisz tegnap háromszor is be kellett adni neked. - Úr isten...Három adagot. Az rengeteg. Mintha egy ló lennék.
-Háromszor? - kérdeztem vissza ledöbbenve.
-Igen. Az orvos is ugyanezt mondta. Azt mondta kitartó vagy. És makacs.
-Ez igaz. Akkor mehetünk?-alig vártam, hogy haza érjek.
-Biztos hogy hazaszeretnél menni?
-Igen.
-Akkor menjünk.- és Zayn átkarolta a vállam. Mázli hogy csak egy napot voltam bent. Nem kell semmi ruhát hazavinni.

A kocsiban néma csend volt. Anya rám se nézett. Sőt még hozzám se szólt.
Mikor hazaértünk felment a szobámba. Kopogtak.

-Ki az? - kérdeztem.
-Szerinted? - kérdezi Zayn.
-Gyere be. - mondom. - Sajnálom.
-Mit?
-Hogy olyan bunkó voltam veled. De...- leült mellém.
-Nem kell semmit sajnálnod. Nem tehetsz róla.
-Akkor ki tehet erről?
-Senki. Nem tehet erről senki. Te így vagy tökéletes. Értetted!? - Zayn-re néztem és megcsókolt.
-Nagyon szeretlek. Nem is tudom mit csinálnék nélküled. De most komolyan. Ez a bipoláris izé... Elegem van! Valahogy éreztem hogy másabb vagyok mint mások, de hogy ennyire. Hogy ilyen...Ilyen...Nyomi legyek. Ilyen szerencsétlen. Egyszerűen...
-Te gondolkozol még mielőtt kimondod a szavakat? Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget!? Te mindenki számára tökéletes vagy így! De ha nem...Akkor nekem mindig tökéletes maradsz. Te vagy az én őrangyalom. Érted? Te az én egyetlenem vagy!

Nagyon aranyos Zayn, de tudom hogy csak azért mondja ezeket, mert a barátom. És mert szeret. Nagyon szeret. Én is ugyanezeket mondanám neki, ha ez fordítva lenne. De ha az történt volna vele ami velem, nem hiszem hogy ezt mondaná. De lehet hogy azért hiszek neki, mert szeretem. És az agyam azt mondatja velem, hogy neki igaza van, mert ő szeret a világon a legjobban.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Úgy vettem észre Carla még mindig maga alatt van.
Nagyon szeretem, de ő ezt nem hiszi el.
Hirtelen felálltam az ágyról. Carla rám pillantott.

-Gyere ide! - Carla nem értette hogy mi van. - Gyere már ide! - mondtam határozottabban. Odaállt elém és bociszemekkel nézett rám.
-Mit a baj?  -kérdezte. Én csak hirtelen megöleltem.
-Szeretlek! - súgtam a fülébe.
-Tudom...

9.fejezet

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Nem.- vágtam rá, miközben ismerem Zayn apját. Ő apa volt legjobb barátja Will. Volt hogy együtt ittak apával.
-Apa te ismered őt? - kérdezi Zayn Will-től.
-Nem.- láttam hogy hazudik, hisz már látott egy párszor. - Talán...Nem a Super Market-ben dolgozol?
-Nem! - válaszoltam gúnyosan. - Megyünk Zayn?
-Persze. - megfogta a kezem és elindultunk.

Hazafelé menet kínos csönd volt. Majd Zayn megtörte a csendet.

-Ismered ugye? - kérdezte lehajtott fejjel.
-Kit?
-Hát apát. - úgy döntöttem elmondom neki az igazságot.
-Ami azt illeti, nagyon rég óta ismerem. - elválasztotta egymástól a kezünket és megállt - De nem akartam előtte elmondani.
-De honnan ismered?
-Apámnak a legjobb barátja volt. Volt hogy együtt ittak. Sajnálom hogy nem mondtam el akkor, mikor feljött a szobába. Csak...
-Igen tudom. Én nem haragszom rád.- és megölelt. - Amúgy gondoltam, hogy ismered mert amikor megláttad nagyon érdekes fejet vágtál.
-Hát..Bevallom láttam rajtad hogy tudod. Csak..Valahogy nem bírtam kinyögni.
-Az a lényeg hogy elmondtad.-és megcsókolt. Elkezdett esni az eső.
-Szeretem mikor esik az eső. Olyan megnyugtató. - felpillantottam Zay-nre.
-Szeretlek!-és megcsókolt. - Nem is hinnéd mennyire.
-Gyere menjünk!

  

Mikor a ház elé értünk nyitva volt az ajtó. Meghallottam Charlie hangját. Üvöltözött. Nagyon meghökkentem.

-Ez Charlie! - kinyíltak a szemeim. Zayn ideges lett és megindult az emelet felé ökölbe szorított kézzel.
-Zayn! - visszanézett. - Vigyázz magadra.
-Én mindig.

Körülbelül egy öt perc telhetett el, és Zayn lejött Charlie grabancát fogva.
Ahogy láttam Charlie szemöldöke felszakadt, és a szeme megduzzadt. Zayn-nek pedig a szája szakadt fel. Ahogy megláttam Zayn felszakadt száját nagyon... Hogy is mondja... Huncut dolgok jutottak az eszembe. Nagyon vad és perverz gondolatok. Ahogy a száját néztem. Azt az iszonyat szép, telt ajkak. Ahogy látom hogy kicsit véres. Legszívesebben most odamennék és megcsókolnám. Sőt.. Hmmm...

-Remélem nem látlak itt többet!! - mondta idegesen Zayn és kidobta az ajtón. Én gyorsan felszaladtan anyához megnézni nem esett e bántódása.
-Anya! - kiabáltam a lépcsőn rohanva. - Anya jól vagy? - kérdeztem kétségbeesetten. Aztán.. Megpillantottam anyát a padlón eszméletlenül. Aztán éreztem kezdődik az epizód. Hirtelen eleredt a szememből a könny és ideges lettem. - Ezt nem hiszem el! - üvöltöttem. - Ez nem lehet! - kiabáltam újra. Zayn megjelent.
-Te jó isten. - mondta Zayn. Meglátta hogy fekete színű lett a szemem. Elővette a telefonját és a mentőket hívta. Én Charlie után mentem.
-Charlie! - üvöltöttem az ajtóból. - Most megöllek! - vágtam rá. Addig ütöttem amíg a mentők ki nem jöttek.

******

Szédülök és fáj a fejem. Élni sem akarok. Azt sem tudom hol vagyok. Le vagyok kötözve..Mindenhol. Elkezdtem üvölteni. 

-Engedjenek el! - ordítottam torkaszakadtából. - Anyához akarok menni!! Hol van anya? - az ajtón bejöttek a nővérek.
-Hozd a nyugtatót! - mondja a nővér a másiknak.
-Nekem nem kell nyugtató! - szorítottam meg a karját. - Én csak anyához akarok...- és belém döfték az injekciót.

-Ez mire volt jó? - hallok egy férfi hangot.
-Uram kérem nyugodjon meg.- hallok egy másik női hangot.
-Nem fogok megnyugodni. Minek kellett másodjára is benyugtatózni?
-Ön tisztában van azzal ami a barátnőjével van? Hogy milyen állapotban van? Ha nem ért az orvostudományhoz, akkor kérem nyugodjon le.
-Maga aztán tudja.. - kezdi kiabálni Zayn.
-Zayn...- nem jön ki semmi hang a torkomból. - Zayn...- még mindig semmi hang.. Elkezdek sírni.
-Carla...- fordul felém Zayn. - Neked... Mi van a szemeddel? - a fenébe már nem fekete, hanem világoskék...Rosszabb lett a helyzet. Hirtelen megszorítottam Zayn kezét és magamhoz húztam. Zayn megijedt.
-Hol van anya? - kérdeztem agresszívan.
-Egy másik kórteremben. Carla kezdek félni tőled. - visszafeküdtem és becsuktam a szemem.

Elkezdtem mozgatni a csuklóm. Már véresre dörzsölte a kezem a szíj, amikor kitudtam szabadítani. Az volt az első, hogy át menten anyához. Mikor anya rám nézett látta, hogy éppen egy ,,epizódban" vagyok épp.
Zayn felé fordult és súgott neki valamit. Amint anya befejezte Zayn odajött hozzám. 

-Szia angyalom! - ölelt meg.
-Szia!-hirtelen megcsókoltam. Sokkal jobban vágyok most a szexre mint máskor.
-Gyere velem...- mormogja Zayn a fülembe. - Leápolom a kezed. - mosolyog. Zayn egy másik kórterembe kísér és valamit a kezébe vesz. - Sajnálom! - és a tarkómba döf egy injekciót. - Szeretlek. - hallottam visszhagozva a fejembe és Zayn karjaiba estem.

*****

8.fejezet

*CARLA SZEMSZÖGE*

Úgy döntöttem le is fürdök. Miközben fürödtem kipillantottam a tükörbe. Csak bámultam, és bámultam. Egyszer csak észrevettem apa arcát ( ami az ütközés miatt ketté volt vágva ).

-Te-fogja meg a vállam-nem vagy a lányom. - azután másik kezét is felemeli, megfogja a torkom, és fojtogatni kezd - Te nem vagy a lányom! - apa oldalra kapja a fejét, az ajtó felé. Kopogtak.
-Carla bent vagy? - kérdezi Zayn.
-Egy pillanat. - zokogok. Felvettem a fehérneműmet, és a köntösöm és ajtót nyitottam.
-Mi a baj? - kérdezi.
-Semmi.- de nem bírtam magamban tartani. - Csak láttam apát.
-Mi?
-Most a tükörbe. Miközben fürödtem...
-Mi ez a lila folt a nyakadon? - kérdezi megtapintva a nyakamat.
-A tükörbe belenéztem és ő a hátam mögött állt. Először csak a vállamra tette a kezét és azt mondta: ,,Te nem vagy a lányom." azután felemelte a másik kezét, elkezdte szorongatni a nyakam és újra megismételte. Pont ekkor kopogtál. Miért pont én? - kérdeztem sírva.
-Én itt vagyok. Rám mindig számíthatsz. - és megölelt.
-Te is számíthatsz rám. - és megcsókoltam.
-Tudom.- mosolyog.- Most pedig menj. Fürödj meg normálisan és készülj el.
-Miért? Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
-Hozzám.- mosolyog. Bevallom alig vártam ezt a pillanatot.
-Egy óra múlva indulhatunk is.
-Én erre kíváncsi leszek.- mosolyog. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és már készültem is.
-Itt is vagyok! - jöttem le a lépcsőn.
-Gyönyörű vagy! - mosolyog és megcsókol.- Gyönyörű, de ez egy óra és két perc volt.
-Nem baj. Akkor is majdnem egy óra.- újra megcsókoltam.
-Akkor mehetünk? - kérdezi Zayn.
-Igen.- mosolyogtam.
-Hova mentek? - kérdezi anya.
-Hozzánk.- mondja Zayn.
-És mikor jöttök?
-Este.- válaszolom.
-Ne aggódj Alice. - mióta tegeződnek? - Biztonságban lesz. Ezt megígérem.
-Akkor vigyázzatok magatokra.
-Oké, szia anya! - adtam egy puszit az arcára.
-Szia Alice! - köszön el Zayn.
-Szia Zayn! - köszön el Anya és bezárja az ajtót. A kezünket összekulcsolta és úgy sétáltunk el hozzájuk.
-Alig várom.-mondtam izgatottan.
-Igen... Szóval... Nem voltam otthon már egy napja, így nem tudom milyen állapotba lesznek otthon.
-Ezt hogy érted?
-Hát..Van egy bátyám. Ő néha iszik, vagy drogozik. Meg ott van apám aki.. Hát.. Kicsit alkoholista. Szóval ne vedd magadra azokat amit mondanak.
-Rendben.
-De komolyan. Ígérd meg.- Zayn nagyon megijeszt.
-Oké, ígérem! - nemsokkal később megérkeztünk Zayn-hez. Mikor bementünk a házba, dohány és alkoholszag csapott meg. - Huh! - fintorgok, Zayn pedig csak mosolyog.
-Én már megszoktam. - mondja nyugodtan.
-Gondolom... Ezt nem lehet kibírni.
-Menj - hallottam valami fura hangot a konyhából.- fel a szobámba.- nyomja a kezembe a kulcsot. - A folyosó végén szembe.- nem mozgott a lábam.- Menj! - és megindultam.

Zayn a konyhába ment és annyit hallottam, hogy elkezd valakivel kiabálni. Én a folyosón sétáltam ahol megláttam egy csomó injekciós tűt. Megtorpantam. Elgondolkoztam azon, hogy tovább menjek e, de azután eszembe jutott, hogy Zayn szobájába biztonságba leszek. Így hát megindultam. Majdnem odaértem, mikor valaki megjelenik előttem. Olyan fekete haja van mint Zayn-nek, viszont ennek a valakinek kék szeme van. Nagyon csúnya. A pupillái kivannak tágulva. Alig látszik a szeme színe. Szerintem be van drogozva. Sőt biztos. Óvatosan kikerültem és megindultam a szoba felé.

-Te meg milyen kurva vagy? - kérdezi lenézően.
-Mit mondtál? - nagyon ideges lettem.
-Te meg mi-lyen kur-va vagy? - mintha egy fogyatékosnak beszélne.- Süket vagy? - kérdezi.
-Ne foglalkozz vele.- nyugtatom magam.
-Mennyi vagy egy menetre? - nem bírok magammal.
-Amennyit ki nem tudnál fizetni! - odamegyek és megpofoztam.- És nem vagyok kurva! - bevertem neki egy nagyot. Hátrahajtotta a fejét és elmosolyodott.- Látom - szorítja meg a kezem.- tüzes vagy. Ez tetszik! - ellöktem magamtól. Zayn pont most jelent meg a lépcsőn.
-Zayn! - kiabálok.
-Jaymi! - ordítja.- Engedd el! - úgy látom ez a Jaymi kétszer akkora, mint Zayn.
-Ez a te kurvád? - kérdezi fintorogva.
-Húzzál be a szobába és szopd le magad! - majdnem megütötte, de én megfogtam a kezét.
-Zayn. - mikor rám pillantott szemei dühösen néztek rám. Hirtelen megijedtem. De ezt észre is vette és lenyugodott.
-Igazad van. - elmosolyodik hogy megnyugtasson.- Gyere. Menjünk be a szobába.-és bementünk a szobába. - Amint láttad ez a családom. Ez a srác a testvérem Jaymi. Lent pedig az apukám Will. Jaymi még jobb állapotban volt mint szokott lenni. - úgy látom mintha csalódott lenne valami miatt.
-Mi a baj Mackóm? - kérdezem és a szemébe nézek. Látom ettől megnyugodott picit.
-Ez az egész. A család. Azt hittem nem fogsz összefutni velük. Eddig akárki meglátta őket elszaladt..
-Zayn! Engem nem érdekel a családod. Engem csak te érdekelsz. És a két gyönyörű barna szemed. Nekem csak te kellesz.- és megöleltem. Beleszippantott megint egy nagyot a hajamba.- Legalább van egy hely ahol te is otthon érezheted magad. Hozzánk bármikor jöhetsz. Remélem tudod.
-Igen tudom.- mosolyog.- Számíthatok rád?
-Persze. Mindenben. Én itt leszek neked! Mindig! - Zayn lassan megcsókol. A keze felcsúszik a combomon. Én leveszem róla a pólót, és elkezdem kikapcsolni a nadrágját.
-Carla! - ez fura.- Nem itt szeretném ha először megtörténne.- sóhajtottam egy nagyot.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Úgy veszem észre, hogy Carlat nem érdekli milyen itthon az élet. Ő megértő. Nagyon aranyos, hisz azt mondta bármikor otthon lehetek nála.
Olyan érdekes, hogy itt rám veti magát. Mintha tetszene neki ez a környezet.

-Zayn én szeretlek.- mondja a szemembe.
-Én is szeretlek Carla. Te vagy az én angyalom.- és megcsókolom. Majd még egyszer. Az ajtó kinyílik. Apa az.
-Zayn! - láttam meglepődött, hogy Carla a karjaim közt van. Apa valamin elcsodálkozott.- Nem fontos...- mintha kijózanodott volna, ahogy megpillantotta Carlat.
-Te ismered őt? - kérdezem Carlat.