14.fejezet

Úgy tűnik levezettem a feszültséget.
Felálltam az ágyról és öltözni kezdtem.

-Máris mész? - kérdezte Carl.
-Igen. Már nem olyan mint régen, Carl.
-Csak nem amiatt a Zayn gyerek miatt?
-Nem tudom.. Lehet.. - felvettem a felsőm és elmentem.

Már megint kezdődik ez a bipoláris cucc. Nem a rövidebbik úton mentem haza, hanem az erdőn keresztül. Nagyon fáradt vagyok és fázom. A lábamat már nem bírtam emelni és lehet ezért estem el egy kiálló gyökérben. Elkezdtem sírni, majd elaludtam.
Arra keltem fel, hogy valaki a karjaiban cipel. Felpillantottam és egy ismerős srác kezeiben voltam..

-Felkeltél? - vetett rám egy sármos mosolyt.
-Ki vagy és honnan tudtad hogy hol vagyok? - bevitt a házába és letett a nappaliban lévő kanapéra.
-Liam vagyok. Ott voltam a buliban és láttam ahogy elrohansz. Követni kezdtelek mert rossz érzésem volt. Amikor láttam hogy az erdő felé mentél megijedtem. - könnybe lábadt a szemem. - Kérsz egy forró teát vagy valamit?
-Egy tea jólesne. - mosolyogtam.
-Rendben. - Liam kiment a konyhába teát csinálni. Rezegni kezdett a telefonom. Carl írt egy sms-t. 

Carl:
   Hol vagy??

Visszaírjak vagy ne? Nem tudom eldönteni.

Én:
   Egy ismerősömnél.

Rögtön jött a válasz.

Carl:
   Minek?

Én:
   Hosszú lenne elmesélni, de nemsokára otthon leszek. Délután majd találkozunk. Puszi. :)

Kikapcsoltam a telefonomat. Liam megérkezett a teával.

-Tessék! - a kezembe adta a bögrét és leült mellém. - Szóval.. Mit kerestél az erdőben este?
-Nem tudom.
-Nekem elmondhatod.
-Komolyan nem emlékszem. Nem tudom! - kortyoltam a teából. - Azért nem emlékszem mert beteg vagyok.
-Csináljak levest? - elnevettem magam.
-Kedves, de nem olyan beteg.. Ezt bipoláris személyiségnek hívják.
-Olvastam már róla régebben.. Írtak valami epizódokat meg ilyeneket.
-Igen. Epizódnak hívják azt az időt, mikor az agyam elborul és az agresszió uralkodik felettem. Amit ezalatt az idő alatt teszek arra nem emlékszem. Ezért nem tudom miért az erdő felé mentem.
-Vágom.. Téged ez nem zavar? - nagyon jó pasi de elég butácska.
-De. Nagyon zavar. Viszont nincs mit tenni és ezt nagyon bánom, mert olyan dolgokat csinálok amiket bánok. Úgy vezetem le a feszültségem, ahogy nem kéne. Elvesztem a szeretteim.. - könnybe lábadt a szemem - Az apámat. - elsírtam magam. Liam átölelt. - Miért vagy ilyen kedves velem?
-Egy ilyen lánnyal ki ne lenne kedves. - mosolyog. - Meg amúgy is Zayn barátnője vagy.
-Mi van akkor ha Zayn barátnője vagyok?
-Semmi.. Csak egy nagyon jó barátom és látom rajta hogy fontos vagy neki. - Liam felment az emeletre és ruhákat hozott le. - Menj fürödj le. - a kezembe adta a ruhákat és elvezetett a fürdőszobába

.

A zuhanyrózsából igen kellemes víz folyt.
-Liam, Liam, Liam... Olyan ismerős a neve. - lehunytam a szemem.

,, A legjobb barátaimat vesztettem el akkoriban.. Eltaszítottam magam tőlük. Azóta nem beszéltem egyikőjükkel sem.
  -Akkor nem tudják hogy megváltoztál?
-Nem.. "

Kinyitottam a szemem.
Elzártam a csapot, megtörülköztem és felöltöztem. A ruhák pont jók voltak.

-Köszönöm a ruhákat. - kimentem a kanapéhoz.
-Úgy nézel ki mint a húgom. - elpirultam.
-Akkor én most hazamennék.
-Igaz is. Gyere hazaviszlek! - kimentünk a kocsihoz. Liam tőlünk pár utcára lakott.
-Köszönöm hogy kedves voltál velem. A ruhákat majd holnap visszaviszem kimosva.
-Hagyjad nem fontos. Rengeteg hasonló ruhája van még tesómnak. Nyugodtan tartsd meg.
-Rendben. Köszönöm. - és bezártam a kocsi ajtaját, Liam pedig elment.

Zayn és Carl az ajtóban álltak anyával. Vettem egy nagy levegőt.

-Sziasztok! - anya szorosan magához ölelt. Bementünk a konyhába.
-Hol voltál? - kérdezte Zayn.
-Hazafelé jövet az erdőn keresztül jöttem, este elestem és Liam talált meg. Elvitt magához. A ruhák is tőle vannak.
-Lemerült a telefonod? - kérdezte Carl.
-Nem kikapcsoltam, mert nem akartam senkivel sem beszélni.
-Az a lényeg hogy jól vagy. - mosolyog anya.
-Pontosan! Szóval hazamehettek. - a srácok összeráncolták a szemöldöküket és elmentek.
-Mi a baj Carla? - kérdezte anya.
-Nem tudom.. Egyedül kell lennem egy kicsit. Át kell gondolnom a dolgokat.
-Igen. Mostanában elég sok minden történt veled.
-Rossz ember vagyok anya? 
-Jajj, Kincsem! Miért lennél rossz ember?
-Nem tudom.. Ott van mondjuk Charlie.. Majdnem megöltem.. Zayn szívét összetörtem, de még mindig aggódik miattam.. Carl kiskorunk óta szerelmes belém de folyton bántom mert más srácokkal vagyok.. Azonban teljesítem néha a vágyait.. Suzyval meg nem is beszéltem egy jó ideje.. Biztos már teljes szívéből utál. Mindenkit elveszítek magam körül.
-Kincsem.. - sóhajtja anya - Szerintem te magad sem tudod hogy mit érzel Zayn iránt.. Lehet hogy szereted, de lehet hogy csak mint barát tekintesz rá. Carl pedig nagyon aranyos srác, viszont gyerekkorod óta ismered. Sőt! Megmentett. Így nagyon közel áll hozzád és próbálsz hálás lenni neki. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem lenne szerelmes beléd.
Suzy miatt meg nem kell aggódnod. Tudja hogy most kicsit nehezek a dolgaid, ezért is nem zaklat téged. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szeret téged mint ezelőtt. - megöleltem anyát és sírni kezdtem.

*ANYA SZEMSZÖGE*

Mindig számíthatsz rám kincsem! Biztos vagyok benne, hogy rájössz ki is vagy valójában.

* Visszaemlékezés *

-Olyan gyorsan jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam. - jön be a kórterembe Suzy. - Jobban van már?
-Igen. Lassan felébred. Semmi komolyabb baja nem lett hála istennek. - láttam Suzy nyugodtabb lett. Zayn-hez fordult és megpofozta.
-Ha bármi baja lesz miattad megbánod! - visszafordult hozzám.
-Ne haragudj Alice.. Úgy érzem kicsit magára kell hogy hagyjam Carlat. Érezni fogom ha szüksége lesz rám és akkor majd jelentkezem, de most el kell mennem. Örülnék neki ha nem mondanátok hogy ittjártam. - Zayn-re pillantott. - Majd találkozunk! - adott Carla homlokára egy puszit. - Csak gondolj rám ha szükséged van valakire. Én ott leszek neked! - súgta Carla fülébe és elment.

Remélem úgy lesz ahogy ígérted Suzy! Bízok benned!

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Hol vagy Suzy? Szükségem van rád! Olyan nagyon rég nem beszéltünk.. Hiányzol. - gondoltam magamban zokogás közben.