6.fejezet

Nem tudom miért de ezt a helyzetet megfelelőnek tartottam, arra hogy egy fontos dolgot mondjak Zayn-nek.

-Igen?-kérdezi.
-Szóval...Én csak annyit szerettem volna mondani...-valami hátra rántotta a vállam. Azután felálltam és Zayn karjaiba kötöttem ki.
-Ez mi volt?-kérdezi ijedten.
-Nem tudom, de olyan mintha valami itt lenne.
-Igen. Mintha folyamatosan minket bámulna.-Zayn magához ölelt és a fülembe súgta-Lassan induljunk meg a lépcső felé, majd megfogom a kezed és futás. Rendben?
-Oké.-és így is tettem. Lassan elindultam a lépcsőhöz. Majd futás. Zayn rögtön bezárta az ajtót kulcsra.
-Ez mi a franc volt?-kérdezte tőlem.
-Fogalmam sincs. De köszönöm. Megint.-és sóhajtottam egy nagyot.
-Mi a baj?-kérdezi majd leül mellém.
-Semmi..Csak érdekes.
-Mi?-kérdezi és megfogja a kezem.
-Az hogy...Te más vagy. Más embereket nem engedek ilyen közel magamhoz, téged pedig igen. Nem tudom miért de megbízom benned. De tudom hogy téged ez nem érdekel, mivel csak egy menetre kellek neked. De..Nem csodálkozok...Hisz mi szeretni való lenne bennem. Semmi. Sajnos nem vagyok olyan mint a többi lány de...Nem tudom. Folyton egy rémálom gyötört eddig.

~ Szakadó esőben egy sikátorba sétálok, majd eltakarják a szemem és nem látok semmit. Valami elhagyatott gyárba lehettünk. Majd leveszi Ashton-tról a szemkendőt és megüt. Sokszor. Mikor nem bírom megszólalok.

-Ashton ne!- és megint megütött.
-Elég? Akkor nem lett volna lég mikor szakítottál velem?- megint megütött- Tudod...Összetörted a szívemet..
-De Ashton én már....-a számra tette a mutató úját.
-Tudom hogy szeretsz. Miért kell ezt csinálnunk?- elkezdtem még jobban zokogni -Hisz...Szeretjük egymást. Nem de?
-De, Ashton....Én...-úgy tartottam jónak ha nem mondom ki hogy már nem szeretem...hisz úgy nézett rám mint egy gyilkos-Én is szeretlek.-mondtam remegő hangon. Eltelt kb tíz perc, aztán Ash megszólalt.
-Figyelj! Erről senkinek egy szót se!-megcsókolt de én nem csókoltam vissza. Ash távolodott.

Mikor már nem láttam elindultam hazafelé. Zokogva sétáltam, szakadt ruhában a sötétbe.

-Carla?-kiabál egy ismerős hang a hátam mögül. Hátrapillantok. Carl és Suzy az.
-Úristen!-mondta Su.
-Suzy...-zokogtam a vállán...
-Ki volt az?-kérdezte idegesen Carl, majd megölelt.
-Carl...-néztem a szemébe  -Rosszul érzem magam...-majd minden elsötétül és  felkeltem. ~

-De most mikor veled aludtam. Hogy mellettem feküdtél biztonságban éreztem magam. Nem ezt álmodtam. Hanem mást.-Zayn átkarolja a vállamat és magához húz.
-Te egy gyönyörű lány vagy. Igen. Nem vagy olyan mint a többi lány, de épp ez benned a plusz. Nem csak megfektetni akarlak. Az elején ez volt csak az eszembe. De.. Ez megváltozott. Mikor a szemedbe nézek nem tudok koncentrálni csak rád figyelni. Nem tudom levenni rólad a tekintetem. Igaz..Nem valami nyugodt családom van de... Remélem elfogadod és a barátnőm leszel.
-...-nem tudtam hirtelen mit válaszolni.
-De ha nem akkor..
-De. Szeretnék a barátnőd lenni.-és megöleltem.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Nem hittem volna, hogy ilyen hamar rájövök hogy szeretem. Ez nagyon fura érzés. Olyan...Jó.

-Carla!-felém fordult és megcsókoltam. Az első csók...Nagyon jó. Szenvedélyes. Akkor még egyet. Akkor most egy utolsót. És még!
-Várj Zayn. Szeretnék még várni egy kicsit ezzel a...Tudod.-igaza van. Nagyon előre szaladtam.
-Carla! Elszeretnék mondani valamit.
-Hallgatlak.-és összekulcsolta kezeinket.
-Két évvel ezelőtt volt egy barátnőm. Nagyon szerettem. De komolyan. Nagyon szépen kezdődött a kapcsolat. És emiatt belementem komolyabb dolgokba is. Ő miatta kezdtem el egykor drogozni és inni. Ezekről sikerült leszoknom, de...Ez csak azért sikerült, mert Christina meghalt...Túladagolta magát. Az orvosok szerint. De én mindenre emlékszek. Öngyilkos lett. És mielőtt meghalt az mondta, hogy ez az én hibám. De miért, azt a mai napig sem tudom.-bekönnyeztem-Egy kórházba ébredtem ezek után. Mikor kikerültem, leszoktam mindenről.
-Kivéve a cigit.-Calra elmosolyodott és megölelt.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Teljesen együtt tudok érezni Zayn helyzetével. Belenéztem Zayn szemébe és elkezdtem zokogni.

-Sajnálom.-mondtam és a vállára borultam.
-Mit?
-Velem is...Csak.. Én is majdnem meghaltam.-felnevettem.
-Miért?-Zayn megölet.
-Tizennégy éves voltam. A suliból hozott haza apa. Mielőtt hazajöttünk elmentünk pizzázni egyet. Olyan volt mint egy általános nap...Csak..Miután ettünk elindultunk haza. Természetesen kocsival. Annyit vettem észre, hogy apa viselkedése megváltozik. Megkérdeztem tőle mi a baj. Erre csak az volt a válasz, hogy te nem vagy a lányom. És annyit vettem észre, hogy nekivezet minket apa egy kamionnak. Közbe a szemembe nézett és ezt mondogatta: Te nem vagy a lányom! És már ütköztünk is. Az orvosok azt mondták, hogy háromszor kellett újra éleszteni, és nagy mázli, hogy élek. Azután... Csináltattam egy apasági tesztet. És kiderült, hogy 99,9%-ban az apámé vagyok.
-És apukáddal mi történt?-kérdezte Zayn.
-Meghalt. Még a kocsiba. Engem pedig Carl apukája mentett meg. Azután anya összejött ugye pasikkal, de mindegyik vagy verte anyát és engem, vagy alkoholista volt meg ilyenek...
-Ismerős. Akkor lényegében egy cipőben evezünk.
-Ja...De tudod az a baj, hogy ezt senki nem érti meg. Mindenki lelkizik, folyton hallgatom, hogy kinek mi baja van engem meg leszarnak... Persze megkérdezik mi bajom és azt mondom, hogy semmi de....Pedig nagyon...Mindegy. Úgysem érdekes.

Zayn megölelt. Majd adott egy puszit az arcomra. Én magamhoz húztam és megcsókoltam. Majd megint. Ez a csók...Wow..Nagyon jó volt. Még mindig érzem az ajkaimon. Forró, édes és szenvedélyes.
Zayn lehúzta a pólóm vállát, majd benyúlt a felsőm alá és megcsókolta a nyakamat. Én benyúltam a pólója alá és levettem azt róla. Nem volt meglepő..Inkább zavarba ejtő volt, kockás hasa. Nagyon megkívántam.

-Zayn...Ezt nem kéne.
-Miért?-mosolygott és lehúzta a nadrágom. Az az érzés fogott el, hogy Zayn csak leakar velem feküdni.
-Mert nem kellene.-eltoltam magamtól és felöltöztem-Gyere! Megmutatom a vendégszobát.-És Zayn követett. Az ajtó kilincséhez nyúltam, mikor valami meglegyintette a hajam-De...-gondoltam meg magam...Féltem kimenni-Erre a pár órára itt is maradhatsz. Ha gondolod.

5.fejezet

Tanulással csak a baj van...

Ez az új srác megőrjít. Folyamatosan rá gondolok.

-Hogy hívják?-kérdezi anya-Te szerelmes vagy.-mondja anya mosolyogva.
-Nem...-a telefonom elővettem, hogy megnézzem az időt.

[visszaemlékezés]

-De honnan fogom tudni, hogy hova menjek?-kérdezi ...
-Majd pontosan este hét-kor felhívlak. Busszal kellesz jönnöd, mert az pontosan a Long Street-en tesz ki. És én pedig kimegyek eléd. Oké?-kérdeztem a suli előtt.
-Rendben. Akkor majd találkozunk.-kacsintott és elment.

[visszaemlékezés vége]

Pontosan hét óra. Pont befejeztük a vacsorát is.

-Nagyon finom volt a vacsora anya.-elindultam az ajtóhoz- Ja, anya! És amúgy Zayn-nek hívják.-mosolyogtam.
-Hova mész ilyen későn?-kérdezi anya.
-Zayn-hez a buszmegállóba.
-Honnan tudod hogy ott van?-kérdezi.
-Mikor hívni akartam, pont küldött egy sms-t.
-Jaa. De siessetek!
-Oké!-és bezártam az ajtót.

Nagyon jó idő van, ahhoz képest hogy este van.
A buszmegállótól nem messze lehettem, mikor 3 fiú megjelent mögöttem.

-Állj meg kislány!-kiabálja az egyik-Nem bántunk!-elkezdtek röhögni. Pont megláttam Zayn-t a megállóba, mikor az egyik srác megfogta a fenekem és megállított-Zayn!-kiabáltam-Zayn!-elkezdett felém rohanni. Én elkezdtem zokogni, mert az egyikőjük lehúzta rólam a nadrágot.
-Engedjétek el!-mondta határozottan Zayn.
-Miért? Mi lesz?-kérdezte az egyik és Zayn elé állt. Azután csak azt vettem észre, hogy a srác leesik a járdára-Na!? Elengeditek?-és Zayn dühösen megindult a 2 srác felé.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Mikor meghallottam Carla kiabálását, gyorsan kezdett verni a szívem, hisz az első kiáltásnál éreztem, hogy baj van. A második csak megerősítette. Mikor megláttam, azt a három semmirevaló fiút, elöntött a düh. Hisz nem is olyan rég voltam a rendőrségen a dühkezelési problémám miatt. Majdnem megöltem egy srácot, mert vele csalt meg az egykori csajom.
Mikor az a fiú elém állt, csak az az érzés volt bennem, hogy üssek amekkorát tudok. Ez így is történt.
Amint elhajtottam a többit, arra vágytam, hogy Carla a karjaim közt legyen biztonságba. Segítettem neki felállni és magamhoz öleltem. Éreztem hogy Carla a felsőmbe markol.

-Köszönöm!-zokogta-Ha te nem vagy engem mege...
-Ezt a szót SOHA ne ejtsd ki a szádon! Érted? SOHA!-utasítottam.

*CARLA SZEMSZÖGE*

-Köszönöm!-mondtam neki még egyszer-Gyere! Menjünk!-mondtam már mosolyogva.
-Várj!-maga felé fordított és letörölte az arcomról a könnyeket.
-Anyának erről egy szót se oké!?
-De miért ne?
-Nem szeretném ha tudna róla. Van elég problémája így is.
-Oké...-láttam hogy Zayn nem örül neki.
-Köszönöm. Itt is vagyunk!-mosolyogtam.
-Szép ház!-mondja.
-Köszi.-beértünk az ajtón és anya mosolyogva várt bennünket.
-Sziasztok!-köszönt anya.
-Szia anya!-Zayn lefagyott. Nem is tudom miért.
-Zayn ő itt az anyukám Alice. Anya ő itt Zayn.-és kezet ráztak.
-Jónapot! Ne haragudjon meg a viselkedésemért de...Szó szerint anya lánya. Nagyon csinos tetszik lenni.-anya elpirult.
-Köszönöm Zayn!-mosolyog anya-Hívj csak Alice-nek.
-Gyere Zayn!-mondtam, mert még a végén leülnek teázni is-Menjünk tanulni.
-Örülök, hogy megismertem.-köszön el Zayn. Anya nagyon kedveli úgy vettem észre.
-Én is Zayn.-mosolyog anya. Megfogtam Zayn kezét és felvezettem a szobába.
-Azt hittem, hogy sose leszünk már kettesbe.-mondja Zayn majd megcsókol. A kezét a pólóm alá csúsztatta. Kirázott a hideg.
-Zayn.-mondtam és eltoltam magamtól-Tanuljunk. Oké?-és elővettem a könyveket.
-Én nem szeretnék tanulni.-makacskodott.
-Akkor ellehet menni.-láttam fontolóra vette a dolgokat. Végül maradt.

*ZAYN SZEMSZÖGE*

Elég határozottnak tűnik ez a Carla lány. Más csaj hagyta volna...Nem is. Más már az ajtó előtt letámadt volna, nem pedig az hogy ,,tanuljunk". Minél jobban nem kellek neki, ő annál jobban kell nekem. Szeretem az ilyen lányokat. Igaz még egyel se találkoztam azért fura érzés. Ahogy megfigyeltem Carla anyukáját, nem is olyan régen bántalmazhatták. Most már értem miért ne szóljak neki.
De ez a tanuljunk dolog mindig nem tetszik. Igaz..Holnap én felelek egészségtanból. Pont a férfi és a női kapcsolat a téma.

-Carla!-rámnézett-Nem kezdhetnénk egészségtannal? Hisz holnap én felelek.
-Rendbe. Akkor kezdjük.-Carla elkezdte elmagyarázni a dolgokat. Nagyon unalmas volt. Így hát..
-És...-közelebb hajoltam hozzá-Milyen az gyakorlatba?-megcsókolt a száját, majd a nyakát. Ahogy láttam tetszett neki.
-Biztos-eltolt magától-jó.-akkor úgy látszik ma nem lesz semmi...-De Zayn nyugi.-nem tudom mit akar-Nem baj ha még szűz vagy.-láttam élvezi a helyzetet.
-Nem vagyok az. Már egy jó ideje nem.
-Ezzel nem dicsekednék.-nagyon huncut.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Ez komoly? Azt hiszi ilyen könnyen megszerezhet? Nagyon nagy egoista szegény. De akkor kezdődjék a játék.

-És te?-kérdezi mosolyogva Zayn.
-Azt a képzeletedre bízom.-elmosolyogtam.
-Hmm..-majd elmosolyodik.
-Ne ilyen feltűnően ha lehet. Kiábrándító.
-Szóval akkor tetszek neked.-elvörösödött az arcom. Szinte már lángolt.
-Ezt egy szóval sem mondtam. De most már komolyan tanuljunk jó?
-Rendben. Akkor tanuljunk.

Éjfél körül lehetett, mikor feladtam magam és Zayn vállán elaludtam. Nagyon jó fej.
Hajnalba ( kettő - három óra fele ) felriadtam. Valami zajt hallottam a konyhából. Elindultam hogy megnézzem, de mintha valami lefogta volna a lábam. Ezért semerre se tudtam mozdulni. Mikor leültem az ágyra elengedte a lábamat ez az érzés. Zayn-t felkeltettem. 

-Zayn!-megböktem de nem kelt fel. Felültem mellé és elkezdtem az arcát cirógatni-Zayn!-erre bezzeg felkel...
-Miaz?-kérdezte fáradtan.
-Hallottam valami zajt a konyhába. Lejössz velem megnézni mi az?-kérdeztem.
-Le..Persze..-láttam rajta hogy nem szeretne jönni, de azért lekísért.
-Zayn!-szóltam neki, majd hátra fordult-Én csak azt szeretném mondani...

4.fejezet

Első látás

Carl megindult felém határozottan. Felállított az ágyról és szorosan magához ölelt.
Carl elkészült és elindultunk suliba.
A kocsiba kínos csönd volt.

-Anyukád mit gondol rólam. Így hogy idősebb lettem?-kérdezte Carl.
-Nem tudom. Nem kérdeztem még.-megint csend lett-És rólam a te szüleid?-kérdeztem vissza.
-Azt gondolják, hogy olyan vagy mint régen. Aranyos.-sajnos Carl szülei sokat dogoznak.

Utoljára 12-13 éves lehettem, mikor eltöltöttem velük egy teljes napot. Azóta csak egy köszönés szokott lenni. Nagyon fontos emberek.
Megérkeztünk a sulihoz. Megint elkéstünk.

-Megint felelhetek...-morogta Carl.
-Csak bízd rám.-mosolyogtam.
-Hogy vagy mikor tanultál?-kérdezte meglepve Carl.
-Még a múlt héten megtanultam.
-Te jó isten!-forgatja a szemét Carl.

Mikor a terembe beléptem nagyon furcsa volt valami. A lányok szó szerint leolvadtak a székről. Aztán...Úristen! Olyanná váltam mint a többi lány.

-Carla!-szól a tanár-Gyere felelni.-mindent elmondtam amit tudni kellett.
-Carla a feleletedre kapsz egy D-t.-meglepődtem.
-Mi az hogy D?-vontam kérdőre a tanár urat.
-Micsoda?-felvonja a szemöldökét.
-Mi az hogy csak egy D? Hisz mindent elmondtam, ami a könyvbe és a füzetbe benne volt!-mérgelődtem-Vagy...Ez azt jelentse, hogy el kéne mutogatnom? Ez komoly maga....
-Jólvan A-t kap csak üljön le a helyére.-aláírattam az ellenőrzőm, majd megfordultam és gonoszan mosolyogtam.

Su felemelte a tenyerét egy pacsira.
Megpillantottam az egyik új fiút. Egy igazi rossz fiú.
Gyönyörű barna szemei szinte már feketének tűnnek. Fekete haja hibátlanul van belőve. Magabiztosnak és szeszélyesnek tűnik. Mikor rám mosolyog kénytelen vagyok beharapni a szám...De ki lehet ez a srác? Hogy hívhatják?

*AZ ÚJ SRÁC SZEMSZÖGE*

Ez a Carla elég helyes lány. És ahogy elnézem befolyásolható. A kis naiv. Mint a többi liba ebbe a terembe. Ő is csak bámul viszont...Valamivel másabb mint. De ez nem számít. Két csajnak már megvan a telefonszáma. Sőt négyet ma meg is döntök. De őt későbbre hagyom. Vagy...Attól függ. Még játszok vele egy kicsit. El is kezdem a játékot. Írok neki egy cetlit.

*CARLA SZEMSZÖGE*

Mintha valami cetlit küldene előre valakinek.

-Carla!-szól Peter-Ez a tiéd!-és nekem adja a papírt.

,,Óra után beszélnünk kell ;)   Z.M."

Ez érdekes...Hisz csak nekem küldött ,,levelet", mikor nem csak én bámulom őt. Ez fura. Úgy tűnik vigyáznom kell vele.

-Mr.Malik!-szól a tanár úr-Látom jól szórakozik! A jövő órán ön felel.-és csengettek.
-Végre!-szólal meg Su.

Mikor az ajtónál jobbra fordultam, neki ütköztem az új srácnak és elejtettem mindent ami a kezbe volt.

-Basszus!-mondtam.
-Ne haragudj!- mondta és lehajolt segíteni.
-Semmi baj!- mérgelödtem.
-Ügyesen kiharcoltad magadnak azt az ötöst.
-Köszi. Amúgy tudom, hogy miért csak D-t akart adni. De szeretem szívni a tanár vérét.
-Észre vettem.-mondja mosolyogva-Ne haragudj nekem most az igazgatóiba kell mennem. Szia! Még találkozunk.
-Szia!-köszöntem el.

Óra közben:

-Carla Bear kérem jöjjön az igazgatói irodába azonnal! Köszönöm.
-Úgy látszik sokáig dog tartani. Pakold össze a felszerelésedet sés mehetsz is.- mosolyog gonoszan a tanár.

Vajon mit csináltam megint, hogy az igazgatóiba kell mennem? Talán a múltkori? Nem. Az nem lehet. Talán a másik? Nem. De talán....Már mind egy hisz itt vagyok.
Kopogok. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről.

-Jó napot igazgató nő!- megfordultam és az új fiú ott ült.
-Gyere Carla ülj le!-mutatott a székre Msr.Smith- Caral tudod miért hívattalak be az irodába?
-Nem tudom igazgató nő.-válaszoltam a szemeimet elsütve a padlóra.
-Szóval. Te fogod ebbe a hónapba úgymond felügyelni Mr.Malik-ot.-ezt nem érte. Minek?-Remélem ha veled lesz egy ideig, akkor megváltozik majd a magatartása is.-csengettek-Most pedig mehettek.
-Rendben. Viszlát Msr.Smith.-3..2..1 és kint vagyunk-Huh...Ez húzós volt.
-Nem muszáj felügyelni, ha nem szeretnél.-nagyon elhitte szerencsétlen.
-Nekem nem okoz gondot.-mosolyogtam.
-Biztos?-tipikus. Nem szereti ha felügyelik. Majd most megszokja.
-Igen teljesen! Ma este el is kezdhetjük a tanulást. Hisz sok mindenből fel kell zárkóznod.

****

-Mi volt ma a suliba?-kérdezi anya a vacsora közben.
-Semmi. Megint elkéstem reggel. De a tanár nem írta be, mert ötösre feleltem.
-Rendben. De nem szeretném, ha összegyűlne az igazolatlan órád! Oké?-kérdezi szigorúan.
-Oké...Ja. Ma este átjön hozzám tanulni az új fiú. Rendben?
-Talán Ashton?-honnan tud Ash-ről??
-Nem!! Őt úgy hívják hogy...